Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 1. szám - Domby László: A rajz-érdemjegy döntő befolyása a tanulók továbbhaladására
8 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE vezete (1887. évi 28.999. sz. r.) nem ad pontos tájékoztatást a rajzérdemjegy hatálya tekintetében, amennyiben a 2. pontban rendes tárgyakról beszél (köztük van a rajz, ének, írás, női munkák és testgyakorlás is), a 29. § pedig így szól: „Azon tanuló, ki valamely kötelezett tantárgyból elégtelen osztályzatot kapott, az osztályt ismételni tartozik.“ A gyakorlat aztán úgy alakult ki, s ezt később miniszteri rendelet is szentesítette hogy a fentebb említett tárgyaknak feljebbvivő jellege nincs. Az 1916. évi Leányközépiskolai Tanításterv és Szervezet a rajzot a leánygimnázium I—VI. osztályában heti 2 órán rendes tantárggyá teszi (a VII. és VIII. osztályban rendkívüli tárggyá), de az ügyességek és gyakorlatok csoportjába sorozza s nem az elméleti rendes tárgyak közé. A felmentésre vonatkozólag így rendelkezik: „A rendes tárgyak közül felmentés adható testi fogyatkozás miatt a rajz, a női kézimunka, az ének és testgyakorlás alól, De a rajz alól való felmentés nem terjed ki a rajz keretében nyújtott képzőművészeti ismeretekre és eszthétikai képzésre, amelynek előnyeitől egy tanuló sem mentesíthető.“ A rajzérdemjegynek azonban a tanulók továbbhaladására döntő jelentőséget nem ad. (170. és 174. §.) A leányközépiskolai törvény (1926. évi XXIV. t.-c.), mivel a 16. §-ban az 1924. évi XI. t.-c. intézkedéseit a leányközépiskolákra is kiterjeszti, a rajz-érdemjegynek feljebbviteli jelleget ad a leányközépiskolákban is. S ha e történeti áttekintés után a végeredményt le akarjuk vonni, úgy látjuk, hogy a fent felsorolt nehézségek kiküszöbölésére, illetőleg megelőzésére az volna a legegyszerűbb mód, ha visszaállana a régi állapot s megszűnnék a rajz-érdemjegynek a továbbhaladásra vonatkozó döntő befolyása. Mivel azonban erre kilátás nincs, elsősorban rajztanártársainkra vár az a feladat, hogy az osztályozásnál bölcs mérséklettel és pedagógiai tapintattal járjanak el, s ahol nem az akarat, hanem a tehetség hiányzik, ott ne alkalmazzanak túlzott szigort. Hiszen igen sokan, akik ma vezető állásokban nagyon jól megállják helyüket, nem juthattak volna oda, ha egy-egy túlbuzgó, a maga tárgyát túlértékelő rajztanár döntő jelentőségű osztályozása alá estek volna. További teendőjük rajztanártársainknak, hogy a kevéssé tehetséges, rajzkészséggel nem bíró tanulókban a legnagyobb jóakarattal igyekezzenek fejleszteni a tehetséget, a kedvet tárgyuk iránt. A tanártestületeknek pedig szerintünk csak az lehet a feladata, hogy a rajzot, mint volt „melléktárgyat“ ne kicsinyeljék le, hanem annak fontosságát igyekezzenek a tanulókkal megértetni, s annak megbecsülése és megkedveltetése érdekében minden lehetőt kövessenek el. Gondoskodjanak, hogy a rajztanítás sikere érdekében szükséges taneszközökkel az intézet minél jobban el legyen látva s a tanulóknak a rajztanulás közben szerzett készségét és ismereteit, amennyiben más tárgyak körében alkalom nyílik reá, használják fel és értékesítsék, hogy a növendékek annál nagyobb kedvvel tanulják a rajzot. Az osztályozó értekezleteken pedig ügyelnünk kell mindnyájunknak, hogy ne tegyünk különbséget egyik és másik tárgy között, hanem kölcsönös megbecsüléssel ápoljuk itt is a megértő, benső kollegialitást,
