Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 1. szám - Domby László: A rajz-érdemjegy döntő befolyása a tanulók továbbhaladására
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE zett osztály rendes tárgyaiból, ide nem számítva a testgyakorlást, leg- ' alább elégséges érdemjegyet kapott." Ez alapon az 1926. évi állami Rendtartás 50. §-ának utolsó bekezdése így rendelkezik: „A testgyakorlás, kézimunka és ének érdemjegyei a továbbhaladásra nincsenek befolyással, a rajz azonban úgy számít, mint bármely rendes tantárgy." Ezt ugyanezekkel a szavakkal átveszi a konventi Rendtartás is (153 §). A Rendtartás 60. §-ához az 1927. évi 89.205. sz. miniszteri rendelet a következő módosítást adja: „A testgyakorlás, kézimunka és ének érdemjegyei a továbbhaladásra nincsenek befolyással, de a rajz és a leányliccum, valamint a leánykollégium V—VI. osztályában az ének úgy számít, mint bármely rendes tárgy." S ezzel bevonul a följebbvivő tantárgyak közé, legalább a leányközépiskolák egyik típusában és a középfokú leányiskolában, s ezeknek is csak pár osztályában egy másik ügyességi tárgy: az ének is, egészen úgy, mint a kis malac és a farkasok című meséből ismerjük. Ez az intézkedés annál meglepőbb, mert e két iskolafajban az ének az I—IV. osztályban is kötelező rendes tantárgy s nehéz volna megmondani, hogy miért kap csak az V. és VI. osztályban promoveáló jelleget ? Talán kárpótlás akar ez lenni az ének részére azért a visszaesésért, amelyben e tárgy a legújabb fiúközépiskolai tantervekben részesült ? A kommün után ugyanis a tanügyi kormány (1920. évi 110.491. sz. min. r.) erősen kiemelte az énektanulás eszthétikai és nemzeti jelentőségét, kötelezővé tette az ének tanítását az I. és II. osztályban a fiúközépiskolákban, sőt még azokat a dalokat és énekeket is kijelölte, amelyeket osztályonként feltétlenül meg kell tanítani. Sőt az 1920. évi, rövid életű állami Rendtartás a 109. §-ban az ének elméleti részének följebbvivő jelentőséget is adott, midőn így rendelkezett: „Ha a tanulónak a testgyakorlást, kézimunkát, szépírást, gyorsírást és az ének technikai részét nem tekintve, minden rendes tárgyból legalább elégséges érdemjegye van, bizonyítványába ez írandó: a . . .-ik osztályba léphet “ Annál meglepőbb ezek után, hogy az 1924. és 1926. évi fiúközépiskolai tanterv az éneket meg sem említi a fiúközépiskolák tantárgyai között, éppen úgy, mint az 1924. évi XI. t.-c. sem. Micsoda befolyás érvényesülhetett az intéző köröknél, hogy alig pár év múlva ez a mellőztetés érte az éneket, hogy sem a törvényben, sem a tantervekben még csak meg sincs említve, legfeljebb csak a Rendtartás emlékezik meg az ének alóli felmentésről, ami annál feltűnőbb, mert az ugyanakkor kibocsátott fiúközépiskolai tantervekben az ének sem rendes, sem rendkívüli tárgyként nem szerepel, csupán csak a következő évben kiadott leány középiskolai tan tervben. Pedig az éneknek kötelező tárggyá tétele előre bejelentett ígéret volt a tanügyi kormány részéről, amennyiben az 1882. évi 29.972. sz. miniszteri rendeletben, miután az énektanulás rendkívüli fontosságát kiemeli, így nyilatkozik közoktatásügyünk akkori vezetője: „Gondom lesz rá, hogy középiskolai rendszerünk újjászervezésekor legalább a legalsó osztályokban a kötelező tárgyak sorába vétessék fel az ének. Addig is azonban felhívom a főigazgatóságot, szólítsa fel a kerületében levő középiskolák tanár-
