Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 1. szám - Borsos Károly: A protestáns iskolák jövője
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 3 ban, sajátos világnézetüknek az iskolákban való ápolásában korlátozza. E tekintetben tehát nem lehet akadálya a protestáns iskolák fenntartásának. Hátha az állam a kötelező állami oktatás álláspontjára helyezkedik? Ez ellen a protestánsoknak küzdeniök kell a végső határig, hangoztatván, bizonyítván, hogy a protestáns iskolák szelleme igazi jogállam érdekeivel soha ellentétbe nem kerülhet. Jogfosztó, zsarnoki államrendszer ellen pedig alapelveinél fogva küzdenie kell a protestantizmusnak, minden erejével. Hogy a protestáns iskolák milyen szellemben működjenek, milyen eszközökkel, milyen célkitűzésekkel dolgozzanak ? Ez nem is lehet kérdés tárgya. Nagyon természetes, hogy a protestáns iskolák a protestáns világnézet melegágyai, az egyház veteményes kertjei kell hogy legyenek. Ez a rendeltetésük, e nélkül nincs létjogosultságuk. Hogy iskoláink ezt a rendeltetésüket milyen pedagógiai eszközök, módozatok alkalmazásával tölthetik be, annak elmondása nem fér e cikk keretébe; de negative meg kell állapítanunk: arra gondolni sem szabad, hogy a protestáns iskolák pusztán valiásoktató intézmények legyenek, hogy elzárkózzanak a haladó tudományok hullámverésétől. A protestáns iskoláknak mindig a kor színvonalán kell állniok, a korral lépést tartaniok, a haladó tudományok összes vívmányait, összes elfogadható eredményeit fel kell használniok arra, hogy tanítványaik lelkét megvilágositsák, de megtartsák az örök fundamentumon, amely egyszer vettetett. Hogy ez nem lehetetlen, szent meggyőződésem. Az evangélium, a mi örök fundamentumunk, olyan magaslat, olyan erősség, amelyen a tudományok hullámai soha át nem csaphatnak, amelyet soha el nem sodorhatnak. így képzelem én a protestáns iskolák jövőjét, amelytől függ, hitem szerint, a protestáns egyházak jövendője is. Borsos Károly.