Protestáns Tanügyi Szemle, 1930

1930 / 3. szám - Hazai és külföldi irodalom

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

93

Szigethy a merengő hangulatok és borongó érzelmek halkszavú költője s az előadás formájának szerencsés művésze. Szívében, mint maga mondja, „érzés, eszme, mind hű és igaz, miként az ég és épp oly változó: napok, sőt órák hangulatja az, víg harsona, majd halk furulyaszó.“ Másutt „csendes nóták halk dúdolgatójának" nevezi magát, ki „hasznot nem várva, tapsot nem remélve szépségdrágagyöngyért merül be a mélybe", vagy „napsütötte völgyből ködös hegytetőre igyekszik s közben meg-megállva hangulatvirágot köt dalbokrétába."

Derűs ősznek melengető csendes nyuga/ma árad e művészi gonddal tetszetősen könnyeddé csiszolt dalkristályokból, s nélkülözhetetlen tárgyszerűségük mellett sem hiányzik belőlük a Heine óta szinte megkívánt szellemes ötlet sem, ami az egyébként hamar elhalványuló benyomásokat élvezhető élményekké varázsolja.

Akár itthon, akár a hegyek között, akár délen jár a vándormadár, a költő mindenütt magába olvasztja a kínálkozó természeti és művészeti szépségeket, s lelke rögtön visszahat a nagy áhítattal szomjazott hatásra. Az első csoportban a mélység, a másodikban a fenség, a harmadikban a változatosság ragadja magával az olvasót. Az idézett sorokon kívül szép helyeket a Dalom, Méhkas, Gyémánt, Aranyos ősz, Vízesés, Éjjeli vándorlás, Búcsúzás a hegyvilágtól, Philemon és Baucis, Pompeii, Kalypso keblén című versekben találunk.

Elismerésreméltó ajánlólevele a kis kötetnek a meghatott lélek tiszta erkölcsi világa, amit valamirevaló pedagógus a költészetben sem találhat teljesen mellőzhetönek. Az sem utolsó érdeme, hogy költőnk a hasonló tárgy özönében is meg tudta őrizni a maga nemes egyéniségének minden vonásában üdítőleg ható eredetiségét.

(Nyíregyháza) V. J.

Gaál László: A tokhár nép és nyelve. Különlenyomat a Körösi Csoma-Archivumból. (III. kötet, 244—267. lap.) Budapest, 1928. Kir. Magyar Egyetemi Nyomda.

A karcagi református reálgimnázium fiatal igazgatója nehéz feladat megoldására vállalkozott, mikor a népvándorlás korai időszakának egyik nagyon kevéssé ismert epizódját igyekezett megismertetni az érdeklődő körökkel. Egy népről és nyelvéről akart ismertetést közölni, népről, melynek se származását, se történetét, nyelvről, melynek se szerkezetét, se rokonságát nem ismerjük biztosan. Csupa hipothézis jóformán minden alapvető megállapítás, amelyből a tudomány módszereivel kikövetkeztethetők ugyan a leglogikusabb igazságok, — de mi lesz ezekkel, ha azok helytállósága megdől?! Tragikumot semmiesetre sem fog jelenteni,, csak azt, amire a tudós munka műhelyében minden hivatással forgolódó el van készülve, hogy t. i. egyetlen következmény megmagyarázhatatlanság'a esetén kitűnik a kiindulás hibás volta, ami azután az abból előzőén eltervelt tételek megsemmisülését is maga után fogja vonni. A nyugtalan emberi elme azonban ilyen csekélységek miatt nem szokott zavarba jönni; kezdi elölről kutató műveleteit s új leletek és adatok birtokában ismét lerakja az alapzat erősnek vélt köveit, hogy rájuk