Protestáns Tanügyi Szemle, 1929

1929 / 2. szám - Hazai és külföldi irodalom

királyságának ünnepét, melyet minden évben a minden szentek ünnepét megelőző vasárnapon, tehát körülbelül a protestánsok reformációi ünnepével egyídőben lartanak. Az egész ünnep nem egyéb, mint hadakozás a reformáció ellen és minden ellen, amit a reformáció kivívott: Krisztus kizárólagos lelki hatalma s a lelkiismereti szabadság ellen. De Róma győzelmi mámora ne ejtse kétségbe a reformáció híveit. A német protestántizmusnak sokkal nagyobb az erkölcsi ereje, hogy meg ne tudná védeni az apák örökségét. A protestánsok a világháború után egyesülnek és megtalálták már a helyes utat az ultramontánok és szektáskodók ellenében. A helyzet komoly, de nem szabad csüggednünk, a mi erőnk nem a hierarchia, nem a külső tüntetés, hanem az egyetemes papság elve, az egyes hívő és a gyülekezet élete és az a tudat, hogy Isten kegyelmét, Krisztus szeretetét a munkás szeretet és megbocsátás által igyekezzünk meghálálni. Ez a Krisztus igazi evangé- liomi királysága.

A szerző kijelenti, hogy mindezeket az igazságokat nem feleke- zetieskedés és gyűlölködés felkeltése végett irta, hanem hogy a protestáns közönséggel megismertesse a jezsuítizmus és protestántizmus közti küzdelmet, hogy a protestánsok erősek legyenek, a protestáns meggyőződésben és tudják megvédeni az apák örökségét minden jezsuita támadással szemben.

Kívánatos, hogy a jeles hitvédelmi könyvet minél több protestáns ember s elsősorban minden protestáns tanár megszerezze és elolvassa.

Budapest. Bereczky Sándor.

Luther lelke. Hangulatképek a lutheránus magyarság múltjából. írta : Szigethy Lajos. Kiadja az Evangélikus Tanáregyesület. III. kötet, 30 képpel. Budapest. Luther Társaság könyvkereskedése. 1928. 8° 158. lap. Ára 3 pengő.

E folyóirat első évfolyamának 9— 10. számában voltam szerencsés ismertetni ennek az értékes és kedves munkának két első kötetét. Ez a harmadik, záró kötet méltó előzőihez. Ugyanolyan kisebb kifogásolni valók mellett ugyanolyan írói erényeket állapíthatunk meg ebben is. Különösen a nagy magyar multszázadi lutheránus paedagógusokról és tudósokról szóló fejezetekbe — amelyek, igen szerencsés választékban, a kötet több mint harmadát kitöltik — adta belé a szerző a maga egész eszményi tanárleikét. Ezeket a fejezeteket (Tavasy L., a Gre- gussok, Vandrák, Breznyik, a szarvasi tanárok, Poszvék S., Kapi Gyula, Torkos László) egyenesen öröm és élvezet olvasni, olyan pompás magyar és lutheri levegőjük van, annyi aprólékos, intim vonásban gazdagok és a személyes élmények és reminiscenciák annyi melegségét árasztják. Sajátos vonzóerejük miatt, amelyben egy letűnt világ varázsát, de ugyanakkor örök eszmények kötelező erejét érezzük, valamennyit rövideljük s azt szeretnők, hogyha a szerző e részbeli különleges írói charismáit hosszabb lélekzetü hasonló alkotásokban gyíimölcsöztetné: mondjuk memoire-szerűen megírná a múlt század magyar lutheránus paedagógiáját és paedagógusait, úgy, ahogyan ő látta a saját szemével s családja emlékezéseiben és hagyományaiban. — E kötet többi da-