Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 2. szám - Hazai és külföldi irodalom
57 Szeberényi esperest eddig is úgy ismertük, mint aki mindig bátran szót emelt evangéliumi egyházunk igazságai mellett. Alapos készültsége, nagy tudása és írói készsége hivatottá tették őt egy ily evangéliomi apológia megírására. Dicsérnünk kell áldozatkészségét, amellyel minden melléktekintettől szabadon, tisztán csak az evangéliumi világosságot és igazságot tartva szem előtt, tehetségét, idejét, erejét az evangéliom ügyének szolgálatára szentelte. A tanúlmány öt részre oszlik. Az első Lutherről és az ő személyében az evangéliomi egyházról szól. A második Loyolát és az ő személyében a r. kath. egyházat ismerteti. A harmadik rész Luther és Loyola szellemi irányáról szól a világháború alatt. A negyedik rész Luther vagy Loyola 1919. után cim alatt az újabb ultramontán támadást tünteti fel a protestántizmus ellen, mely támadásnak főkép Magyar- ország a színhelye, hol a klérus nagy gazdagsága és a gazdag r. kath. arisztokrácia mai nap is az ellenreformáció szolgálatában áll. Az ötödik rész Krisztus királyságáról szól, feltüntetve, hogy mikép értelmezik azt a római katholikusok és mikép a protestánsok. A könyvet értékes forrásmű-ismertetés és részletes jegyzetek fejezik be. 1. A Luther fellépését megelőző középkor rajzolásában kimutatja az iró, hogy a pápaság nem Krisztus alapítása, hanem külsőleg a római császárság folytatása keresztyén öltözetben, belsőleg pedig a farizeusok és írástudók hitét és uralmi igényeit sajátította el. Ezután kimutatja a szerző, hogy a pápaság a hatalmat elsősorban az erőszak alkalmazásának köszöni, ami által nem keresztyén, hanem ószövetségi álláspontra helyezkedett. Az pápás egyház legnagyobb tekintélye Aquinói Tamás, aki azt tanítja: az eretnekség bűn, melyért megérdemli az ember, hogy necsak az egyházból közösítsék ki, hanem hogy a világból is kizárják. E tanításon épült fel az inkvizíció, melyet Róma még a múlt század második felében is áldásos intézménynek mondott. Megemlíti az iró, hogy Németországban a XVI. század elején egyesek szerint 1.400,000 pap, szerzetes és apáca volt, kik a német föld egyharmadát bírták és még tizedet és stólát is szedtek. A klérus jól élt, de a nép szegény volt. Igaz vallásosság nem volt. Ezt a középkori vallásosságot, mely a népet rabszolgaságban tartotta, döntötte meg Luther prófétai szelleme és ezt a középkort a maga teljességében akarta visszaállítani az ellen- reformátor, Loyola. A Lutherről szóló részben megtaláljuk Luther jellemzését, kit az ultramontán irólc, (Janssen, Denifle, Grisar) sárba akarnak rántani, míg a protestáns tudósok, arra törekedtek, hogy a legendákkal szemben a valóságot Írják meg róla. Luthert 108 kötet német- és latinnyelvű müveiből és tetteiből mindenki megismerheti. Luther apostol volt, mélyebb, mint Szent Ágoston, világosabb, mint Chrizosztomus; prófétai szellem és a reformáció igazi megindítója, teremtő vallási géniusza volt. Luther fedezte fel, hogy a vallás érzület, melyet csak lelkileg ható eszközökkel lehet felébreszteni és táplálni. Ez Luther legnagyobb reformátori tette. 2. Loyola, Luther és a reformáció ellenfele, a modern pápás katholicizmus megalapítója, az inkvizíció hazájában, Spanyolországban
