Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 2. szám - Gulyás József: A kálvinista szempontok
43 §., amelyet a minisztérium többször mellőzött, legutóbb pl. a magánvizsgák új szabályozásánál. így hangzik: A következetesség még kisebbeknek tetsző dolgokban is fokozni fogja az iskola rendjét ... A minisztérium pedig oly sokszor következetlen. Volt rá eset, hogy a sociolo- giát és politikai s közgazdasági ismereteket olyan fontosnak állította, hogy még az érettségibe is beíratta. Később nemcsak nem Íratta be, hanem taníttatni sem taníttatta. (Varietes delectat.) A tornaórák számát háromra emelte stb. Mig azelőtt híven őrködött az állami tanterv mellett a ref. szellemen a konventi tanterv, az új tanterv kiadása óta semmi nyomát nem látjuk az új konventi tanterv megszerkesztésére irányúló törekvéseknek. Vájjon arra számit a ref. egyház vezetősége, hogy az állami tanterv úgy sem lesz hosszúéletű, tehát fölösleges munkát nem akar végezni ? Mert van eltérés a két tanterv között. Már a szociális jellegnél és ősi tradícióknál fogva is. Speciális jellegnél fogva való eltérés pl. a vallástan s az ének tanítása. Az első pontra nézve az állami tanterv nem képez akadályt, mert a hitoktatókat ismeri és elismeri tanárokul. Nem így az énektanárokat. Az énektanárok nincsenek benne a státusban, előhaladásuk nincs intézményesen biztosítva és nyugdíj szempontjából a lelkészi nyugdíjintézethez tartoznak. Ez sok keserűségnek a forrása. Míg a tanítóképzőknél elismeri rendes tanároknak őket az állam még a ref. intézeteknél is, addig a középiskoláknál nem. Egyszer mégis mutatott ilyenre hajlandóságot az állam, behozván az I—II. osztályba is az énektanítást, azután megbánta s eltörölte. Ezt tehát rendezni kell a konventnek. Tradíción alapuló eltérés a filozófiának két éven át volt tanítása (VII—VIII.). Azután a szépírás tanítása az I—II. osztályban, mert a szépírás nemcsak önmagáért, hanem a magyar helyesírás tanítására is hatalmas eszköz. Tradíción alapul az egészségtannak egész éven át való tanítása a VII. osztályban. Tapogatódzást látunk a tankönyvekben is. A Csengeri—Orbán-féle latin olvasókönyv I. osztályú füzete (mely 39692. III. 9. számú rendelettel engedélyezést nyert) első formájában csak az I. osztály számára volt szánva s előszava dicsekedve emlegeti, hogy sikerült a római történelmet az I. o. számára egész a királyság végéig felvenni s az olvasmányt ezzel is egységesebbé tenni! 5 f 38=43 olvasmányt szánt e jóváhagyást nyert könyv a kis I. osztályos diák számára! Szerencsére az oktatók észrevették a balfogást s a XXI. olvasmánynál megálltak. Maguk a könyv szerzői is honorálták már a lehetőség kívánságát s ketté osztották a könyvet: I. és II. osztály számára. Ha már új tantervet nem is csináltat a konvent, mégis a speciális jellegből folyó s tradíción alapuló eltéréseket (amelyek szaporítják az óraszámot) le kell szögezni, hogy azokhoz ragaszkodik a konvent. A latinban pl. az egyházatyák mellett Horatiusnak s Phaedrusnak, mint életre tanítóknak, nagyobb szerepet kell adnia! Jó volna, ha a tankönyveknél a pedagógiai szempontokat is érvényesíteni törekednék a konvent. Ilyen szempont pl. az, hogy pl. a magyarban bármily szép is a
