Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 10. szám - Külföldi lapszemle
412 szóval pedagógiai tudásuk, gyakorlatuk gyönge lábon áll. A középfokú oktatás fonákságainak jórésze innen ered; innen elsősorban az egyes tárgyak tanmeneti kapcsolatának hiánya, innen némileg a fegyelem lazasága, melyet a tudásbeli biztosság sem bir mindig helyreütni, innen jócskán az a furcsa oktatói modor, amely tisztán az órai lecke magyarázatára szorítkozik anélkül, hogy számot vetne azok lelki állapotával, akiknek magyaráz, végül ami fő, az a lassúság, amellyel az új szellem az olasz középiskolában meghonosodik. Különben, jegyzi meg csipősen egy cikkíró, ha nem javul az állapot, jobb lesz maholnap a géptanárokat egyenest grammofonnal, vagy még inkább radiofonikus készülékkel helyettesíteni. Az olasz ifjúság vallásos nevelése sem tudott még, mint ugyancsak a Revue hasábjain értesülünk, biztosan elhelyezkedni s megszilárdulni azon keretek közt, hová az új kormányrendszer a lateráni egyezmény alapján beilleszté. A konkordatumí megállapodás szerint a híttani oktatást majd az egyházi felsőbbségtől kinevezett papok vagy szerzetesek végzik. Csak az egyház által jóváhagyott kézikönyvek használhatók, A tanítási eljárás módozatai még nincsenek pontosan megállapítva. Annyit azonban tud», vélnek, hogy a hittan nem lesz kötelező a növéndékekre. Vagyis a törvénytervezet szabad kezet enged a szülőknak: kívánják-e vallásos leckékben részesítni gyermekeiket vagy fölmentést kérnek részükre. Sokan szerettek volna teljes szakítást a középiskola és egyház között. Másrészt megint, ha a hittan, mint az előjelek gyaníttatják, csupán 1—2 heti óra vékony táplálékára szorítkozik s elveszti állandó, termékenyítő érintkezését a többi tantárggyal, az megint a katolikusoknak lesz baj. Általában az utolsó 50 év hagyományai, az oktató személyzet gondolkozásmódja, az a légkör, melyben az növekedett, a példaképnek piedesztálra állított hírességek tanítása, hagyatéka, a tanári s egyéb vezérkönyvek hangneme, végül a jelenlegi tantervekbe beivódott bölcseleti vélemények, mind azt sejtetik a gondolkozó főkkel, hogy az olasz középiskola vallásosnak vallásos maradhat ugyan, de falain belől a dogma, vagy éppen katolikus-ellenes irányból könnyen feltámadhat a szél. . . Némi biztosítékot csak az nyújtana, reménykednek mások, ha a katolicizmus meg tudná vetni, mindjárt elöljáróban, a lábát, vagyis a középiskolai tanulmányok rendszerébe szervesen beilleszkednék és mellé — vagy inkább fölé helyezkedve a többinek, az olasz ifjú lelki épületének szögletköve, boltíve lenne, Ám, ha csak 1—2 heti órát nyer kegyelemből és mint tantárgy gépiesen, lélekteleniil kezeltetik, marad mi volt sokáig s az ma is sok helyen — félre tolt, színtelen hamupipőke, marad egyszerű türelmi bárcás hit, amilyet a régi türelmetlen századok ismertek. Primási rangra jut-e valaha a katolicizmus, töpreng egy lelkes híve vagy szégyenpadot ül majd az olasz középiskolában, arra csak a jövő tud megfelelni. (Mezőtúr) Fejér Lajos.
