Protestáns Tanügyi Szemle, 1929

1929 / 10. szám - Nagy Kálozi Sándor: Észrevételek a III. tornaóra tanításával kapcsolatban

995 komolyan és pontosan végrehajtani, kérdem, mily mértékben kell tehát? Megállapítható, hogy ez a legnehezebb része a dolognak. Ügy meg­csinálni, hogy haszna is legyen s kifárasztó se legyen a katonás ki­képzés. Pontosan meg kellene állapítani az elvégzendő anyagot és azt is, hogy milyen kivitellel elégszik meg majd az, aki felülvizsgálni hivatott lesz. Szükséges lesz tehát, hogy ezt a kérdést a közokt. minisz­tériumban dolgozzák fel, nagyobbrészt középiskolai tanárok és kisebb részben katonák; de mindenesetre csak úgy, hogy a készített utasítás a középiskolai nevelés elveihez alkalmazkodjék. Akkor aztán azt az anyagot és se többet, se kevesebbet, tanítsák a tanárok s vizsgálják felül olyan jól képzett és nagy tanítási tapasztalattal rendelkező peda­gógusok, kik maguk is voltak katonák, képeztek ki katonát s így tudják, mi a különbség középiskolai munka végzésére befogott ifjak és a csak katonai kiképzés elé állított, válogatott ifjak teljesítőképessége között. A katona nem tudja, nem is igen törődik vele, hogy a ma iskolája milyen kívánalmakat állít a diákkal szemben. Mit lehetne tehát a harmadik tornaóra céljául kitűzni ? Tegye testileg és szellemileg rátermetté az ifjút arra, hogy gyors és mégis eredményes katonai kiképzés alá alkalmassá váljék. Az angol háborús tisztikar mintaszerű volt. Előteremtése olyan rövid idő alatt, amint azt az angolok tették, csak úgy volt lehetséges, hogy az angol ifjú megedződvén a sportban, cserkészetben, a kiképzés gyors tempója dacára is játszi könnyedséggel viselte s lelkesen végezte a kiképzés fárasztó gyakorlatait. Tegyük mi is olyan edzettekké a fiainkat, hogy a kiképzés fáradalmait fel se vegyék s tegyük fogékonyakká az iránt, amit a katonának tudnia kell ahhoz, hogy majdan eredményesen véd­hesse hazáját. Adjon egy kis katonásdit a harmadik tornaóra. Cél­lövészet, kevés rendgyakorlat a „stramm“ kivitel erőszakolása nélkül, a közelharchoz szükséges edzettség és ügyesség megszerzése, lennének szerintem könnyen végrehajthatók a középiskolákban. Felhívom a figyelmet arra is, hogy ha katonai rendelkezés és ellenőrzés alá engedik a harmadik tornaórát, abból több baj és az iskola eredményes munkájára sok hátrány származik. Újabb felügyelő hatóság lesz s a sok gazda között nem fogjuk tudni, hogy kinek is kell hát eleget tenni. Iskolának ? Katonaságnak ? (Legjobb volna mind­kettőnek, ha lehetre!) Katona csak teljes eredménnyel elégszik meg, ami érthető is. Ha ennek óhajt eleget tenni a tanár, akkor az történik, hogy nem néz sem iskolai érdeket, sem gyenge, sem ügyetlen, sem fejletlen fiút, hanem „súlykol", csakhogy megrovás és figyelmeztetés ne érje. Még jó, hogyha nem válik bakakáplárrá! A szigorúan vett katonai kiképzés alatt az ifjú megfeszíti izmát, figyelmét s ezt a feszültséget gyorsan feloldani nem tudja, ami pedig rengeteg idegenergia pazarlással jár. Ez a szellemi munka rovására megy. Délutánra kell tenni a katonás kiképzést, hogy annak fáradalmait ne az elméleti órák ideje alatt kelljen a tanulónak kipihennie. Kell ez a kiképzés, de okosan, célravezetőén, kell a játékdélután, kell a sportköri tevékenység, kell a vívás, mert bár még sokak szemében csak időlopásnak tűnik fel, előbb-utóbb meghozza gyümölcsét az

Next

/
Oldalképek
Tartalom