Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 8. szám - Külföldi lapszemle
388 előkészítsük. Innen jut aztán a sok szülő nehéz helyzetbe, mikor gyér- , meke van, de a gyermeknevelésről fogalma sincs. Az állampolgárságra való nevelésnél szélesebbkörű történelem — különösen társadalomtudomány-tanítása — volna hivatva segíteni. A művészi nevelés szempontjából is keveset ad az iskola s Spencer szerint ezen az oldalon nyilvánul meg nevelési rendszerünk gyengesége a legjobban. — Sem a tisztán testi, sem a tisztán szellemi tanítási eljárást nem tartja helyesnek. A mechanikus drill rendszer a gyermeket, tőle merően idegen tudomány maggyűjtőjévé teszi. A dolgok látható és érzékelhető tulajdonságainak megfigyelése nélkül, téves felfogások alakulhatnak ki a dolgokról. Ezért mindig előbb egyes megfigyeléseket végeztessünk s csak azután általánosítsunk, csak azután vonjuk le a végső következtetést. Megbecsülhetetlen az a törekvés, mely arra irányul, hogy az anyagot megnyerő formában nyújtsuk növendékeinknek. Legjobb pedagógus szerinte az, aki a gyermeket saját tanítójává tudja tenni. Erkölcsi szempontból nem ért egészen egyet Rousseauval, de azért optimista ő is. A természetes büntetésnek nagy jelentőséget tulajdonit, annyira, hogy még a szülőket is — haj büntetnek — úgy tekinti, mint a természet magyarázóit. Nem vár a gyermektől magas fokú erkölcsiséget.A parancsokkal takarékoskodni szeretne. Azt tartja szemelőtt, hogy olyan személyiségeket kell nevelnünk, akik önmaguknak urai, nem pedig állandóan mások urkodnak rajtuk, Fizikai nevelésnél jó testű gyermeket akar látni, hogy a növendék ne csak szellemi, de testi értelemben is tudjon parancsolni feltörő ösztöneinek. Be kell vallani, írja a cikk szerzője, hogy H. Spencer pedagógiája nem új dolog. Tulajdonképpen eszméinek nagyrésze már Pestalozzinál megtalálhatók. Tudományos pedagógiának alapját ma már nem képezhetné az ő elgondolása, különösen nevelési eszméi miatt, melyek gyújtópontjában a hasznossági vonások az uralkodók. Kemény, de igazságos bírálat Spencerről, hogy nem az hibáztatható könyvében, ami benne van, hanem ami kimaradt belőle. Mint filozófust, a németek többre becsülik. Japán új népiskolái. Japánban általános népiskoláról csak 1868 óta lehet beszélni. Azelőtt csak a kiváltságosak gyermekeit tanították a papok. Azóta van általános tankötelezettség. A japán gyermek szívesen jár iskolába. Szülők, nevelők egyaránt nagyon szeretik a gyermeket. A tanítás télen 9, nyáron 7 órakor kezdődik. Egy tanóra csak 45 perc. Egyenruhát nem viselnek, csak a magasabb iskolákban. Legfeljebb a leányok vesznek fel egy szűkre szabott ruhadarabot: a hakamát, hogy torna- és rajzórákon a lebegő kimonójukat összefogják vele. Az iskolát mindenki könnyen megismeri, kívülről. A földrengések gyakorisága miatt nem igen építenek emeletes épületeket, legfeljebb egyemeletest, mivel a bő gyermekáldás következtében egy-egy iskolában 1500—2000 gyermek jár. Hihetetlenül nagyméretű az épület. Rendszerint lapos, U alakú, mert a hosszú front két végéhez még rövid szárnyakat kapcsolnak. A japán büszke iskolájára. Szívesen megmutatja bárkinek. Az udvar tele van sporteszközökkel. A szolga szobájában ott forr két hatalmas üstben a viz. Déli szünetben ugyanis ritkán mennek haza a gyermekek, hanem az iskolában fogyasztják el a magukkal