Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 8. szám - Hazai és külföldi irodalom
326 Pass László: Népművelési előadások. Első sorozat. Budapest, 1928. 227. lap. Ára 5 P. A bevezetésen kívül 31 népoktató előadást és 1 előadásra tervezett anekdotát és tréfát tartalmaz e füzet a mindennapi életben a legegyszerűbb embernek is szükséges tudnivalókról (illemtudás, családi boldogság, egészségügy, első segélynyújtás, betegápolás, a kis babák gondozása, gyermeknevelés), hazafias kötelességekről (hazaszeretet, hősök emléke, nemzetünk jelene, múltja, jövője, leventeoktatás), gazdasági dolgokról (idő- és munkabeosztás, takarmányozás, állattenyésztés, a termés fokozása, gépek haszna, szövetkezetek, biztosítás), a mindennapi életben előforduló vagyonjogi dolgokról (telekkönyvi tulajdonjog, szerződés, ajándékozás, bérlet, szolgálati viszonyok, örökösödési törvények), végre a váltóról és házassági törvényeinkről. Ismeretterjesztő népszerű előadásokra mindig szüksége volt és mindig szüksége lesz a közönségnek és különösen a közönség azon rétegének, melynek élethivatásánál fogva sem módja, sem alkalma nincs arra, hogy könyvek olvasása útján bővítse vagy szerezze meg szükséges ismereteit. Az előadás tárgya tehát függ az előadáson megjelenő közönség szükségérzetétől, tartalma a közönség felfogó képességétől és az előadás módja annak értelmi fejlettségétől. Szerzőnk a bevezetésben megállapítja, hogy 8 év óta folytatott népművelési munkája közben szerzett tapasztalatai szerint a magyar népet az érdekli, hogy miként igazodhatík el az élete kicsinyes anyagi érdekeinek labirintusában u ehhez képest előadásaiban túlnyomó részt a gyakorlati életben előforduló anyagi kérdésekkel foglalkozik. Az előadás módjára is megállapítja, hogy ma már nem szabad a néppel leereszkedő, népies- kedő hangon beszélni, de ne menjünk túl az élvezetes beszélgető, közvetlen stílus színvonalán. Ehhez iparkodik is alkalmazkodni előadásában. Az egész mű elolvasása azt az érzést keltette bennem, hogy az előadás egyes részei egy képzelt közönség számára készültek s bizony azokat egy valóban élő és meghallgatására összegyűlt közönség számára tárgyilag és nyelvileg is az adott közönség igényeihez képest át kell dolgozni. A 9-ik szám alatt Március 15-én cím alatt közölt ünnepi beszéd például nem azokról a felséges eszmékről, a nemzet öntudatra ébredéséről, a gondolat szabaddá tételéről, melyek az 1848. évi március 15-ikét a magyar nemzet életében örökké emlékezetessé teszik, hanem a magyar nemzet életéből közöl vázlatokat. Nem mondom, hogy ez nem volna szükséges tárgya népszerű előadásnak, hanem csak azt jelzem, hogy március 15-én nem erről, hanem a magyar nemzetet e napon felvillanyozó magasztos eszményekről alkalomszerű és méltó beszélni. Egyébiránt elismerés illeti szerzőt ily irányú irodalmi működéséért, mellyel másokat is serkent hasonló munkálkodásra, mert bizony ismereteink pótlására mindnyájunknak szükségünk van és ezek pótlására a népszerű előadások a legkedvezőbb alkalmul szolgálnak a nagy- közönségnek. F. B.
