Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 1. szám - Hazai és külföldi irodalom
24 búcsúajándékul iskolája részére, melynek egész élete búzgó és sikeres nevelői, tanítói, igazgatói és alkotó erejét szentelte,-kiadta az Értesítőben és külön lenyomatban is az Ars poelica igen sikerült fordítását. A fordítás sikerült, mert költő fordította a költőt, a világ folyását vidám nyugalommal szemlélő életbölcs az eklektikus bölcset, Horatiust. Vietórisz fordítása formában is szép. Hekszaméterei pompásan gördülnek. Nyelvezete zamatos és emelkedetten népies. Különösen a szentenciózus mondások, a szállóigévé finomult horátiusi életbölcseségek sikerültek neki. Egy pár példát adunk itt bizonyságul: „Kannát kezdettél s a korongból bögre került ki.“ „Nagyba vajúdik a hegy, s mosolyogni való egeret szül.“ „Éj-napon át hellén remeket forgassatok, irók.“ ......................................................középszerű költőt Istenek, emberek és könyvbolt pillérek utálnak.“ De minek folytassam ? Szinte az egész költeményt idéznem kellene. Azonban, ha bírálsz, köteles vagy hibákról is szólani. A fordító Aemilius mester „palotá“-járói beszél, pedig „ludum“-ot talán műhelynek, műteremnek fordítanám. „Várja meg a függönyt, míg tapsot nem indít a színész“. Azt írnám: „hí fel a színész". Hiszen „Vos plaudite" mondja a színész a darab végén. Én is azt mondom. Tapsoljunk a nevelés és a költészet művészének és kívánjunk neki babérain való pihenést: „Ad multos annos !“ Szigethy Lajos. Dr. Vass Vince: A keresztyénség világnézete (Református Dogmatika). Szylveszter rendszeres hittani kézikönyve. Tahitótfalú. 1928. A tahitótfalusi Szylveszter-nyomdának vállalkozása úgy látszik nemcsak ígéret, hanem az elhatározott szándékok megvalósúlása is. Tervszerű programm szerint dolgoznak a kiadványaikat tekintve s bizonyára az is egyik céljuk, hogy a hazai református theológiai irodalom legelsőrendű vállalata legyenek. Lehet, hogy ebben a nagyszándékú célkitűzésükben csalódni fognak, de jó szándékuk mindenesetre dicsére treméltó. Dr. Vass Dogmatikája kétségtelenül komoly mű és még a más meggyőződésű theológusban is megszólaltatja az elismerés hangját, de véleményem szerint még gyakorlati célokat szolgáló dogmatikát sem szabad tudományos kísérő jegyzetek nélkül kiadni. Nem értem azt a kettős beosztást sem, amelynek címei: Isten a történelemben és Isten uralmának kiépítése a világban. Elfogultság nélkül mondhatom, hogy D. dr. W. Elért; A lutheri egyház tanrendszere c. kis dogmatikája (amelyet ebben a vállalkozásban is ismertettek komolyabb s beható kritika nélkül, egyszerűen csak a fordító stiláris s esetleges szabálytalanságait emelve ki) hármas felosztásában: Az Istennel való harc, a kiengesztelődés és a szabadság, ügyesen adja meg a keretet, amelybe a dogmatikai elvek ügyesebben helyezhetők el. Az előbbi beosztásnál a tárgyuk szerint különálló kérdések egymás mellé kerülnek s a rendszeresség sokat veszít e miatt.
