Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 7. szám - Baki István, Dr. Holstein Gyula: A középiskolai tanterv és a ref. szellem
276 pasztalatot, irányítást nyújt református pedagógusaink e tárgyban itt-ott leszegezett véleménye. Vegyük elé továbbá a középiskolai vallásoktatás megoldására vezető írásokat, ezek is sokban hozzájárulnak a középiskolai tanterv és a református lelkűiét kérdésének rendezéséhez. Ha mindezeket számbavettük és egységes elgondolás használható részletei gyanánt kiszemeltük belőlük a célra vezető momentumokat, akkor kell az egyházi főhatóságok elé tervezetet terjeszteni, mely e kérdésben a teendőket minden részletre kiterjedően körvonalazza. A főhatósági fórumoknak most már a tervezet kellő módon való letár- gyalása után nem más a feladatuk, mint az elvi szempontok megjelölésével egy vezérkönyvszerű utasítást adatni ki, mely az egyes ismeretkörök, tudományszakok keretein belül is rámutatna, milyen irányban dolgozzék a tanár a református lelkűiét szerint való oktató munkában. Azért említettem itt elvi szempontot, valamint csak általában irányt, mert pontosan a részletek tető alá hozása mégis csak a tanár lelki mivoltától, rátermettségétől és érzelmi berendeződésétől függ, melyek normális érvényesítését, a siker érdekében, nem szabad megakadályozni. És még ekkor is hangsúlyozandó, hogy a tervezet, mely szerint a munka megindul, nem végleges. Részleteiben változás történhetik, ha azt egyházunk érdekei, a mindennapi élet fordulatai és az oktató tervezet életképessége megkívánja. Az 1924. XI, t.-c. 1. §-a a középiskolai nevelés és oktatás célját a következőkben állapítja meg: „valláserkölcsös, hazafias szellem, általános műveltség és felsőbb tanulmányokra való előkészítés." E célkitűzések kétségkívül gazdag programmot foglalnak magukban s most, amikor arról van szó, hogy e programra tartalmát a lehetőség szerint református szellem hassa át, helyén való, ha pontosan mérlegelés tárgyává tesszük, mit is nyer hát anyaszentegyházunk általa. A felelet előtt le kell valamit szögeznünk. Ha nem lenne bennünk erős a hit és bizakodás a kálvinista jövő iránt, fájdalommal és szomorúsággal kellene megállapítani, hogy akármilyen ragyogtatóan állítjuk oda, miszerint vallásunk hű és tiszta kifejezője az igazi keresztyénségnek, mégis betör itt-ott a közönyösség. Ez a baj nem mai keletű és nem is valami új, speciális ideológia iránt való érdeklődés okozza, hanem a közönséges emberi bűn: a tunyaság, nemtörődömség. Már most, ha mi soha el nem lankadó erőteljes munkával azon vagyunk, hogy a legtisztább kálvinista lelkűiét fluiduma hassa át a középiskolai ismeretközlés óráiban és anyagán belül református ifjúságunkat, akkor nem csak hogy egy a református jövő vezetésére elhivatott középosztály döntő lelki irányításáról gondoskodunk, hanem, ami majdnem hasonló értéket képvisel, — a gyermekeken keresztül hatást gyakorolunk a szülőkre, családtagokra, akik tudvalévőén szívesen irányíttatják magukat gyermekeik érzésvilágának alakulása szerint. Gondoskodunk tehát a jövőnkről, de egy időben a jelen pozícióinkat is erősítjük. Gyünk. Dr. Holstein Gyula.
