Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 7. szám - Trócsányi Dezső: Új magyar filozófia
269 fokán álló polgárság felfele tör, emelkedni óhajt, politikai hatalomra vágyik, ennek pedig a vagyon és a tudás az eszköze, nem a metafizikai szemlélődés. A polgár nem érzéketlen azonban a vallás iránt, sőt inkább törekvései támaszát látja benne, mert a teremtő Isten megszentelte a munkát, s így a munkás, teremtő Isten tulajdonképen a munkának, a polgár életelemének is Istene. így válik a polgári Európában a tudásból hatalom (92), a tudomány ügyéből a „haladás'' ügye, vagyis közügy (95). Ennek a gondolkodásnak a múlt század derekáig, Darwin-ig elismert elve, hogy az értelem a világ konstrukciójának elve; mígnem az evolúciós természettudomány azzal a gondolattal nem áll elő, hogy az értelem is alkalmazkodási termék, s ezzel a pozitivista tudományt körülbelül meg is buktatja (96). 2. Az új metafizika a kísérleti természettudomány hatása alatt a transzcendencia álláspontjáról az immanencíára kénytelen áthelyezkedni s a régi tárgymetafizika helyén megszületik a tudatmetafizika Descartes-tal (102). „Descartes a Cogito-val újra ráeszméltette az európai emberiséget, hogy az ember messze fölötte áll mindannak, ami nem ilyen gondolkodó valóság, s hívatva van arra, hogy uralkodjék mindazon, ami csak gépezet. Ez az eszme azóta sem ment feledésbe, hanem az úgynevezett müveit Európa gondolkodásának ma is vezető ideája“ (107). Descartes metafizikája átalakításával teremti meg Spinoza a panteista metafizikát, melynek hatása oly erős, hogy bár Kant a Ding an sich felvételével próbál ellene védekezni, az antológiái spekulációnak nem tud véget vetni, sőt újra fellángol, s Hegelnél a magánvaló már újból a Világszellemmel azonos (109). A metafizika továbbfejlődésének Kant-i csiráival, s a megindult új fejlődésnek, melyet szerzőnk biztos és világos vonalakkal rajzol, nem foglalkozhatunk, célunk inkább az olvasó figyelmének felébresztése, ezért a további tömör és magvas fejtegetésekre vonatkozólag magára a könyvre kell az olvasót utalnunk. Természetesen a többi pontok ismertetésével is épp az érdeklődés felkeltése és nem kielégítése volt a célunk. E ponthoz tehát még csak annyit, hogy könyvünk szerint napjaink metafizikáját a fenomenológia felől kell várnunk.’ (120). A harmadik rész Az ember 1. Az egyén értékelése, 2. Kicsoda az ember? 3. A társadalom eszméje, 4. A társadalmi haladás című fejezeteket foglalja magába. 1. Az újkor az egyéniség érvényesülésének az individuálizmusnak kora, mig a középkor a rendi-testületi szellem ideje volt. Az indivi- duálista törekvést azonban a modern gondolkodás ma már odáig fejlesztette, hogy ez az út tovább nem folytatható. A bűnös és gyarló elesett ember odáig jutott, hogy önmaga akar a világ szuverén ura és istene lenni. Ezzel a túlzással zsákutcába is jutott a modern emberiség s az orvoslás módja csak egy lehet: a közösség tisztelete, „a szabadság nem jelenthet anarchiát és az erkölcsi törvények alól való felszabadulást" (143). 2. Az individualizmus mellett jellemző vonása a polgári újkornak a naturálizmus: az ember valami alsóbbrendű lényből fejlődött: a létért való harcok közben „homo homini lupus". Ez a morál mit sem tud
