Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 6. szám - Megjegyzések
254 és igazolása, valamint a más egyházak, illetve vallások hitelveivel szemben a református hitelvek megmagyarázása és bizonyítása. És maga a tanulóifjúság is erre szomjas. Ma, amikor már a bibliát olvassák, gondolkoznak az olvasottak felett, sőt a modern antitheista légkörtől és racionális eszméktől megérintve, kritikával kisélik a hallottakat és olvasottakat s vágyakoznak a megnyugvás után. Csak a napokban tettek fel, egy előadással kapcsolatban, vagy 40—50 olyan kérdést a tanulók, amelyekre az Apologetika volna hivatva felelni. Különösen izgatja a tanulókat az, ami Luthert annyira nyugtalanította: az idvezülés kérdése és az egyházvédelem az ellenséges támadásokkal szemben. És kifogásolható a könyv terjedelmes volta, mert igaz, hogy csak kb. 80—85 lapra tehető a szigorúan megtanulandó anyag, de az apró betűk nagy része is olyan, amelyiknek legalább is az elolvasása fontos, úgyhogy egy órára esik, — a 33—34 szorgalmi-hétből leszámítván 10—12 hetet ismételgetésekre és összefoglalásra, — 3—4 lap, amiből megtanulandó 2—2 és fél lap, ami ebből az anyagból elég sok. Nagyon helyes lesz tehát a tankönyvnek revíziója, ami már meg is indult és addig, míg ez megnemtörténik,az Apologetika használatba vételének elhalasztása. Biky Gábor. 5. A cserkészekhez. Pünkösd ünnepe alkalmával meglepett nagyon, amidőn cserkésztanítványaim engedélyt kértek tőlem, hogy ők pünkösdkor ne menjenek templomba, mert Bajára akarnak menni cserkészversenyre. Kellemetlenül érintett ez a kérés, mert a cserkészettel szemben a legnagyobb elismeréssel és tisztelettel vagyok s nem szeretném, ha bármiféle ténykedésemmel azt a látszatot kelteném, hogy ellensége volnék. Viszont szükségesnek tartom, hogy tanítványaim az ünnepeket illő módon megünnepeljék és úrvacsorával éljenek. Ezért kivételesen megtettem azt, hogy a fiúkat ünnep első napjára elengedtem, de köteleztem őket arra, hogy másodnapjára visszajöjjenek és úrvacsorát vegyenek. Azonban kijelentem, hogy ez volt az első és utolsó ilyen engedélyem. Mert a cserkészettől, mint amely valláserkölcsi alapon áll, elvárom, hogy ilyen dolgokat többé ne csináljon, hogy versenyeket ünnepre, pláne annak első napjára tegyen. Igaz, hogy tartani szándékoztak istentiszteletet, de nem hallottam, hogy úrvacsorát is akartak volna készíteni. Úgyhogy már ezért sem megfelelő ünneplés, de különösen azért nem, mert ünnepen semmi dolgot nem szabad végezni. Hiszen mikor a katolikus tanulóknak lelki gyakorlatokat tartanak, még iskolába sem szabad menniük, hogy az se zavarja ájtatosságukat, mennyivel kevésbbé szabad akkor az ünnepi ájtatosságot megzavarni ilyen tábori versenyzésekkel! Remélem, a cserkészet vezetősége gondoskodni fog arról, hogy a jövőben ilyen táborozásokat ünnepre ne tegyenek és ezáltal hozzájárulnak az ünnepek méltó megszenteléséhez és a tanulók vallásos nevelését ezzel is elősegítik. Biky Gábor.
