Protestáns Tanügyi Szemle, 1929

1929 / 6. szám - Megjegyzések

252

jajveszékeléssel, de félre a tunya tespedéssel, nemtörődömséggel is! A mi feladatunk az emberiség fejlődés folyamatának siettetése. Ha mi dolgozunk tovább, rendületlenül, az idő is nekünk fog dolgozni. Ha mi protestánsok megtesszük kötelességünket, mienk a jövendő.

Fel a fejjel, fel a szívekkel, előre, mindig csak előre ! Borsos Károly.

2. A párhuzamos tanszékeket a szegedi egyetemen már meghirdette a Budapesti Közlöny. Lesznek tehát a világnézeti tanszékeken hivatalos bélyeggel ellátott nem veszélyes és veszélyes szellemű profesz- szorok. Ez lesz az igazi magyar specialitás. Sokkal egyszerűbb volna a veszélyes szelleműeket eltávolítani a katedrákról.

Nagy emberek nagyokat botlanak. A mi kiváló közokt. miniszterünk lelke izzik a magyar kultúra szeretetétöl: ezt bizonyította eddig . minden szava, minden cselekedete. Szépeket álmodott a magyar kultúráról, nagyokat cselekedett a magyar jövendő érdekében. És most! Olyan botlást készül elkövetni, amely kiszámíthatatlan veszedelmeket hozhat a magyar kultúrára, a magyar jövendőre, amelyre nem kaphat fölmentést soha, soha, a jövendő elfogulatlan történetírójától. Szeretnők neki odakiáltani az utolsó pillanatban: megállj, ne tovább! De a mi szavunk nem hallszik el hozzá.

Nem tehetünk hát egyebet: álmélkodva, félve, szorongó aggodalommal nézzük lépteit, most kezdett új útján, mint ahogy a tragikus hősöket szemléljük, mikor közelednek a végzetes lépés felé, amely után így szoktak felkiáltani: „nem ezt akartam én, nem ezt!“ Borsos Károly.

3. Túlterhelés. Hogyan ' lehet a történettanítás terén védekeznünk a túlterhelés ellen mai tantervűnk mellett?

A történelmi oktatás túlterhelése a XIX. század második felében vált érezhetővé. Okai: a politikai, társadalmi élet, a történetírás, a történetfilozófiai gondolkodás bámulatos gazdagodása, sokoldalúsága; az egyszerű elbeszélő történetírásból az oknyomozón át gyors fölemelkedés a fejlődő (genetikus) történetírásig.

A történetírás, a nemzeti, sőt világtörténelmi fejlődés e hirtelen felvirágzása visszahatott a tankönyvekre is, amelyek ép ezért a politika művelődés, irodalom, művészet, gazdaság, intézmények stb. történelmi adatok összefüggéstelen tárházai lettek. Ilyen körülmények között tankönyvírásra is elsősorban egyetemi tanárok, vagy erős, tudományos munkásságot kifejtő középiskolai tanárok vállalkozhattak. így készültek olyan tankönyvek, melyek a tanulókra, a módszerre alig voltak tekintettel, inkább a politikai, nemzeti szempontokra.

Utasításaink, jelesebb pedagógus tanáraink 1867 óta állandóan küzdöttek a túlterhelés ellen; különösen kitűnnek e téren az 1912-i reáliskolai utasítások. Eredményük meg is lett; a tananyag túlterhelő adatai eltűnnek, a különféle, összefüggéstelen anyaghalmaz helyett szervesebb egységek alkotása, szemléltetés, módszeres összefoglalás, az anyag egyrészének olvasmányként kezelése, sokban enyhítették a túlterhelést.

Ha mégis beszélhetünk ma is arról, hogy a történelmi oktatás túlterhel, annak okai a tanterv, tankönyvek és a tanárok. Tehát a védekezést itt kell és lehet sikeresen megoldani és pedig;