Protestáns Tanügyi Szemle, 1929

1929 / 1. szám - Megjegyzések

16 A következő évben már bonyolultabb epizódokat játszottak: „A tavak korszakáét, ép úgy filmesítve meg, mint az előbbit. Ennek is szép sikere volt. A beavatott régész el volt tőle ragadtatva. A csinos iskolai filmekben azóta talán már a svájci tanulók is gvönyőrködtek. F. L 4. Latin betűjáték- A mi trianoni átkunk mellett sok szó esik manapság a francia—német közeledésről is, amely nem kevésbé égeti az európai közvéleményt. Nagy feltűnést keltő könyv is jelent meg róla. Az írója egy látogatás alkalmából elárulta Stresemann német kül­ügyminiszternek, hogy a neve, már mint az utóbbié, a divatos népszerű­ségre kapott szójáték, illetve betüjáték tárgya lett, t. i. anagrammot csinálnak belőle, addig irgetve-forgatva összevissza a benne levő betű­elemeket nagy leleménnyel, míg valami szájuk szerint való új név, esetleg mondás, ítélet, jóslat nem kerekedik ki belőle. (így lett Rákóczival kapcsolatban Rodostó-ból Ostorod.) Nos! mit sütöttek ki a nevemből, kíváncsiskodott a nevezetes államférfi. A vendégben nem állott a szó. Mindjárt elárulta a nagy titkot, hogy a betűtologatás meglepő eredménye : Trans ensem, a Kardon túl — lett, a mi a sóvárgott béke boldog kor­szakának eljövetelét, mégpedig erőszak, vérontás, egyszóval kard nélkül való beköszöntét jelenti a boldog hívők magyarázata szerint. Ami nem is csoda, hisz az éhező, kenyérrel álmodik. Na ez derék dolog, kiáltott fel örömében Stresemann. Hoc erat in votís. Mintha lelkemből olvasott volna az a betű-rakó. És halk han­gon ismételgette: Trans ensem, trans ensem . . . Az a legjobb, tette hozzá kissé gondolkozva, hogy mint afféle könnyű latin mondás, igencsak mindenütt megértésre talál a föld hátán, mely körülmény már magában szerencsés propaganda az ügy diadalára nézve. Nos, kérdi derülten, ki meri még a holt nyelvek hasznát két­ségbe vonni ? Ez a kis történet ép' arra az órára esett, amikor Berard, volt francia közoktatásügyi miniszter a senatusban himnuszt zengett az ó classicus tanulmányokról. F. L. 5. Az ev. egyház hivatalos lapja 1928. 48. számában cáfolni igyekszik a Szeberényi főesperes jelentését, melyből szemelvényeket közölt a Prot. Tanügyi Szemle nov, száma. A fakultásról ezt írja: „Az államkormányt mi soha kényszeríteni nem tudtuk volna arra, hogy nekünk fakultást adjon, mégis úgy ír (Szeberényi), mintha nekünk módunkban állana az államnak fittyet hányva gáncsoskodni". — A ke­rületek arányosításának a követelése szerinte semmit sem old meg, ha fenntartjuk a 4 kerületet. — „A reprezentálás nem divat, hanem tár­sadalmi kötelesség, mely alól azok, akik egyházunk nevében járnak el, nem vonhatják ki magokat“. — „Végül, ami azt illeti, hogy egyházunk hiú remények és csalódások egyháza, ezt épen az utóbbi években talán mégse lehet állítani róla. Az egyetemes felügyelő idei jelentésében foglaltak ennek az ellenkezőjét bizonyítják és kár azokat, akik önzet­lenül s eredménnyel fáradoznak egyházunk érdekében, elkedvetleníteni

Next

/
Oldalképek
Tartalom