Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 5. szám - Belföldi lapszemle
Válasz Trócsányí Dezsőnek a Magyar Nyelvtanának ismertetése kapcsán közölt észrevételeimre tett megjegyzéseire. Elméletek — különösen nyelvi kérdésekben — mindig voltak, ma is vannak, ezután is lesznek s mivel minden elméletnek vannak hívei, nem csoda, ha a „grammatici certant“ közmondás bizonysága szerint ily kérdésekben az eltérő nézetek egymással szembe kerülnek. A nyelvtanítással foglalkozó középiskolai tanároknak megvannak a magok elvei s mi akármit beszélünk, az általok helyesnek tartott elvek szerint járnak el tanításuk közben. Közölt észrevételeimnek magam sem tulajdonítottam nagy értéket s kijelentettem, hogy másoknak e tekintetben való felfogását tiszteletben tartom. Különben is az a véleményem, hogy aki valamivel a nyilvánosság elé lép, annak tűrnie kell a tárgyilagos bírálatot. Én is nyugodtan tűröm másoknak az enyémmel ellenkező felfogását. Ezen válaszom megírására is azon egyetlen megjegyzés kényszerít, melyben látszólag azon vád lappang, mintha én nem helyeselném nyelvünkben az új szavak képzését. És hogy a vád igazolható legyen, Trócsányi Dezső azon hibába esik, amit Szemlénk 189. lapján Gerőcz Kálmánnak adott válaszában szóvá tesz, hogy t. i. egyik darabban idézett mondatomat nem az én szavaimmal, hanem a saját maga szavaival egészíti ki. A 10. c) alatt ugyanis így idézi írásomat: Legyünk elkészülve, hogy... valaki új képzőket fog megállapítani, holott én ezt írtam: Legyünk elkészülve, hogy . . . valaki a kézbesít igéből sít képzőt fog megállapítani és új szó gyanánt kirukkol a zsebbesit szóval. Tehát én nem új képzővel új szavak képzését helytelenítem, hanem a viszonyragos névből képzett s egyéb ott általam felhozott kérni jöttelek, csodálkozták a látványt, gyékkend ( jöjjön kend) és hasonló torzított szavakat és kifejezéseket kifogásoltam, de nyelvünknek új szavak képzése által való fejlődését, e fejlődés lehetőségét, erre való képességét és ehhez való jogát sohasem tagadtam. — Egyéb megjegyzéseire válaszolni nem tartom szükségesnek, mert könyve ismertetése kapcsán elég világos szavakkal fejeztem ki mondanivalóimat, melyekből hozzáértő ember megalkothatja helyeslő vagy elítélő véleményét felfogásomról. A további magyarázkodást tehát a magam részéről feleslegesnek tartom.* Faragó Bálint Belföldi lapszemle. A Néptanítók Lapja 1929. április 1. számában Körösi H. beszámol a 6 fővárosi könykiadó által hirdetett pályázat („Tud-e a népiskola jó könyvre nevelni ?“) általános eredményéről. Barcsai K. pompás cikkben, melyből a középfokú iskolák tanárai is okulhatnak, értekezik a történelmi érzék fejlesztéséről a népiskolában. Törös László folytatja a német kísérleti iskolák és ískolaügyi kísérletek c. cikkét, melyben autopsia alapján elevenen és tanulságosan ismerteti a német munka* Ezzel a válasszal a vitát lezárjuk. Szerk.
