Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 5. szám - Hazai és külföldi irodalom
200 módon nyújt alkalmat s irányítást a szülőknek az önvizsgálatra is. Erre az önvizsgálatra nagy szükség van a nevelésben. Sokban emlékeztet ez a müvecske Salzmannak, a német philan- tropisták vezér-pedagógusának 1780-ban megjelent Rákkönyvecskéjére (Krebsbüchlein), melynek célzatossága az, hogy a szülők világosíttassanak fel gyermekeik helyes irányú nevelése felől. Azt mondja Salzmann, hogy „a gyermekek minden hibájának okai legnagyobbrészt az apában vagy anyában, avagy mind a kettőben keresendők. Ez kíméletlenül hangzik ugyan, de a dolog úgy van.“ És Salzmmann rengeteg példában gúnnyal ostorozza a szülők aprónak látszó hibáit, melyekből gyermekeik nevelésében nagy bajok támadhatnak. Ezekkel a kiélezett példákkal Salz- mann arra akarja a szülőket eszméltetni s indítani, hogy méltassák nagyobb figyelemre saját példaadásukat és vegyék észre gyermekeik hibáit. A Szülők Könyvtárának ez a kisterjedelmű, de tartalmilag nagyértékű, könnyen megszerezhető füzete tudományosan helytálló, bőséges tanulságokkal szolgálhat a szülőknek s nevelőknek. A szerző nem a gúny ostorát használja, hanem tárgyát a legnagyobb jóindulattal, szeretettel, könnyed, élvezetes alakban adja elénk, (Sopron) Hamar Gyula. Szabolcska László: Gárdonyi élete és költészete. Helikon. Temesvár, 1926. Örömmel és érdeklődéssel vesszük kezünkbe e könyvet, hiszen két nagy, minden magyar előtt ismert és tisztelt név ékesíti a fedőlapját. Az egyik név a magyar irodalom „láthatatlan ember"-ének a neve, a másik nagy magyar néven pedig annak még ismeretlen viselője mondja el kis művével a „Szezám tárulj!" varázs igét, hogy beléphessen abba az ezeregyéjszakái palotánál is tündéribb világba, a költészet ragyogó kastélyába, hová már a neve is predesztinálja. Hogy maga is sejti, hogy ígéret ez a név, az kitűnik abból a megkapó legelső mondatából, mellyel első könyvét legjobb, legigazabb barátjának, édesapjának ajánlja. — Érdeklődésünk csak fokozódik, mikor a könyv előszavából, melyet kitűnő kritikusunk és irodalomtudósunk, Császár Elemér adott a könyv útravalójául, megtudjuk, hogy a legujabbkori magyar irodalom nagy epikusának és kiváló lírikusának 30 éves gyönyörű barátságáról szól. A közreadott levelekből láthatjuk, hogy a sok, Gárdonyit igazán érdekesen és uj oldalról jellemző egyéni vonatkozás mellett milyen sokszor szól irodalmi, költői kérdésekről is, véleményt mond, tanácsot ad, tárgyat jelöl, irányt mutat költőtársának, Szabolcska Mihálynak. És mikor akadémiai taggá választásakor üdvözli Szabolcskát, akkor hangoztatja a „nemzeti akadémia" szükségességét. Ennek a mély és igaz barátságnak testté válása ez a könyv, melynek legértékesebb részletei — mint ezt már az előszó írója is kijelenti — a közrebocsátott levelek. Ezek alapján adja az író az I. részben Gárdonyi életrajzát s nem egy olyan vonást húz meg ezen a rajzon élesen és jellemzően, mely eddig éppen ..láthatatlan" volt. Szépen jellemzi pl. Gárdonyi gyermekkori visszaemlékezései alapján a költőnek szülei iránt
