Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 5. szám - Hazai és külföldi irodalom
198 kérdéseihez való viszonyát. Megemlíti szerző a magyar református nőnevelés nagy mulasztásait. Nem kerüli el a református nő lelki fejlődésének nehézségeit, de ezeken túl megrajzolja a fejlődés távlatait s végül rámutat a református nő missziójára. „Ezen a magyar földön — mondja — már égető sürgősen szükségünk van megváltott lelkű, fennkölt gondolkozású, nőiességükben Isten kegyelmi erőitől kivirágzott, ideáljaikat, életprogrammjukat, missziójukat tisztán látó asszonyokra és leányokra, akik a maguk rendeltetését az élő Istennel való szent találkozás egy elragadtatott pillanatában meglátva, megértik azt is, hogy hitükre, lelkűkre, szerelmükre, munkájukra, idealizmusukra, hűségükre, kötelességérzetükre, önfeláldozásukra, önzetlenségükre és áldozatkészségükre, a családi körön sokszor kívül és túl is (de azon belül mindenkor), az egyháznak, hazának, nemzetnek és társadalomnak is kimondhatatlanul nagy szüksége van, hogy eljöjjön az az idő, amikor a magyar kálvinizmusra gondolva is így legyenek kénytelenek felkiáltani a hitetlenek: „Oh ezek a reformátusok! Micsoda asz- szonyaik vannak!“ Hiányokat persze lehetne találni a könyvben, de ne azt keressük, ami nincs benne, hanem olvassuk örömmel azt, ami benne van. Olvasnák különösen a református nők, akiknek számára megíratott. Bár megvalósulna az író reménysége: „És meglehet az is, hogy — e könyv kedvező fogadtatása után — eljön az az idő is, amikor, Isten segítségével, egy második kiadásban mindazt felvehetjük, amelynek most ki kellett maradnia, sőt mindazokra a kérdésekre is feleletet adhatunk, amelyeket az olvasók — e könyv hatása alatt — az íróhoz fognak intézni". Bizony így készülnek a tartós életű könyvek nyugaton is. Csomasz Dezső. Boros György: Brassai Sámuel élete. Kolozsvár. Minerva, 1927. Budapest. Studium bizománya 372 1. Hatalmas életrajz, mely azonban nem teszi feleslegessé Fitz I. könyvét (II. kiadása 1912.), bár néhány adatát helyesbíti. Ha valaki, akkor Boros Gy. unitárius teol. tanár volt hivatva ez életrajz megírására, mert vagy 20 évig összeköttetésben állott Brassaival és 1897-től kez- dődőleg hatalmas anyagot gyűjtött össze, melyet a maga teljességében most sem használt fel. így is mindent megtalálunk benne, amire nézve felvilágosítást óhajtunk, sőt talán felesleges részleteket is kapunk, mert a jelen életrajz elég sablonosán indul és pl. túlbőven ismerteti a „családot" ; azonban annál érdekesebb és élénkebb lesz, hiszen Brassai 3 év hijján (1800— 1897) egy századot élt végig, ami már magában is felette érdekes és a tudós szerző nem is mulasztja el kellőkép a változó miliőt is jellemezni, melyben Brassai élt, felnőtt és működött. Főbb állomáshelyei: 12 évi nevelői működés a Bethlen-családoknál 1837-ig, a szabadságharcig tanár a kolozsvári unitárius kollégiumban, majd 9 évig Budapesten tanár és zenekritikus. 60 éves korában az Erdélyi Muzeum Egylet őre, 72 éves korában pedig katedrát kap az újonnan megnyílt kolozsvári egyetemen, honnan 1883-ban nyugalomba vonul. E közben hihetetlen méretű és bámulatosan sokoldalú irodalmi működés, mely az 1832-ben
