Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 5. szám - S.: Megfigyelések a német közoktatásügy terén
193 Megfigyelések a német közoktatásügy terén. Debreczeni Ferenc, a debreceni református gimnázium tanára, a folyó tanévet Németországban tölti és ott szakszerű tanulmányokat folytat, Eddigelé Berlinben tartózkodott, de egy német tanártársasággal tanulmányi kirándulást tett már Szászországba. Szándékozik még néhány újrendszerű, neves iskolát fölkeresni Hamburgban, Oberhambachban, Wickersdorf ban, Kösenben és más városokban. Nagyon éles megfigyeléseket tesz és azokat tanulságosan írja le az intézet igazgatójához, S. Szabó József-hez intézett leveleiben. Közérdekű voltánál fogva érdemesnek tartjuk egyik leveléből közölni a következőket: „Az itteni igazgatók helyzetéről és elfoglaltságáról is szereztem már meglehetős áttekintést. Politikai szempontból megbízható tanár nagyon könnyen lehet igazgató, különösen a kommunista környéken levő iskolákban. A kommunisták nem csinálnak belőle titkot, hanem nyíltan hangoztatják, hogy nekik megbízható emberek kellenek. Az így alkalmazott tanárok közül igen kevés azoknak a száma, úgyszintén az igazgatók közül is, aki nyíltan be meri vallani, hogy nemzeti alapon áll. A legtöbb internacionáiís szociáldemokratának, vagy demokratának érzi magát. Az intézetek a mieinknél jóval nagyobb arányúak, ha nem is a tanulók létszáma, hanem az osztályok száma és a kombinált iskolatípusok miatt. A legtöbben egyesítve van a reáliskola, gimnázium és reálgimnázium. Innen a párhuzamos osztályok nagy száma. Ebből következik, hogy tanulmányi és adminisztratív szempontból is jóval több, vagy legalább is bonyolultabb dolguk van az igazgatóknak itt, mint nálunk. A népesebb iskolában van ugyan helyettesük, de állandó irodai alkalmazott nincs mindenütt. Átlag 8 órát tanítaniok is kell hetenként. Azonban úgy látom, hogy munkakörükben jóval függetlenebbek, mint a mi igazgatóink. Iskolai ellenőrző látogatások ritkán (nem minden évben) vannak s az érettségi vizsgálatokon is leginkább ők elnökölnek. A diákszövetségek itt is divatosak. Azonban nem valami fürgék és agilisak. Egy-két igazgató kézlegyintéssel intézte el őket, mikor kérdezősködtem felőlük. Látszólag nem is vár rájuk annyi feladat, mint nálunk, mert a városok és az állam sok olyan tekintetben áldoznak, ami nálunk lehetetlen. Az ily áldozatok várnak aztán nálunk a diák- szövetségekre. A hősi halottak emlékei — ahol megfordultam — mindenütt megvannak már. Általában igen egyszerűek. Legtöbbször csak egy tábla a falban, esetleg freskóval, ritkán szoborral ékesítve, többnyire a szülők adományából. Az uralmon levő politikai párt, bármennyire nem rokonszenves is, de el kell ismerni mindenkinek, hogy kultúrális és szociális célokra rendkívül sokat áldoz. Hogy miket alkottak az utóbbi években mívclt- ségi és társadalmi téren, el sem hinné az ember, ha nem látná. Itt Berlinben is észrevehető, de mintha még jobban így volna Szászországban,
