Protestáns Tanügyi Szemle, 1929

1929 / 4. szám - Egyházi és iskolai hírek

teket az iskola van azután hivatva tovább mélyíteni. Csakis beszél­getés formájában. A szülőn kívül a testvérek is jelentős hatással vannak a kis gyermek vallásos érzésének kifejlesztésében. Este együtt imád­koznak, vigasztalják egymást, ha a szüleik távol vannak. A rokonok közül a nagyszülők jelentenek sokat a gyermek vallásos érzelmeinek kifejlesztésében. Sokat beszélnek előtte a mennyei Atyáról, énekelni is szoktak, sőt néha elviszik a kis unokát a templomba is. Kirándulások alkalmával a természet is vallásos érzelmeket kelt fel bennük, kellő rávezetéssel, hiszen Isten teremtette nemcsak a növényeket, hanem az állatokat, folyókat, hegyeket, az egész világot. Mindezek olyan pontok, amelyek megmutatják az iskolába került kis gyermek vallási téren való továbbképzéséhez a kapcsolatot, de olyan pontok is egyszersmind, amelyeket nem szívesen vesznek figye­lembe a tanítók, jegyzi meg a cikk szerzője. Maradjunk a tényéknél címen Tímmermann arról értekezik, hogy minden egyes tantárgyban a való életből vett példákat használjunk illusztrálásul és ne iparkodjunk növendékeinket az élet fölé helyezni, hanem annak való tényei közé neveljük őket. A mértanból vett példa szerint, mihelyt csak módunkban van, menjünk ki az udvarra, ott a tanár rajzoljon fel pl. egy 3—4 m. átmérőjű kört. Tanítványaival állják körül, majd azon szabály alapján, hogy a kerület egyenlő az átmérő 22/7-szeresével, ott a helyszínen egy egyenesvonalra rámérjük az átmérőt 3'14-szor. Nem marad el a csodálkozás moraja, hogy valóban milyen hosszú is a kör kerülete. Mindent el kell követni, hogy a többi tár­gyakban is minél több kapcsolatot találhassunk a mindennapi élettel. Statisztikai adatok, újsághírek felhasználása, kirándulások, múzeumok látogatása teszi azt lehetővé, hogy non scholae séd vitae neveljük növendékeinket. (Szeghalom.) Pásztor József. Egyházi és iskolai hirek. Laky Dániel nyugalmazott gimnáziumi tanár, életének 83-ik nyugalomba vonulásának 22-ik esztendejében 1929, március 16-án, Budapesten elhúnyt. Temetése 1929. március 20-án délután V25 órakor volt a kerepesi temetőben — Összesen 37 eszten­deig munkálkodott a tanári pályán hűséggel, becsülettel és nagy böl- cseséggel. Jellemző vonása volt a jóság és mindenre kiterjedő szeretet. Isten gazdag, gyümölcsöző élettel áldotta meg s békességgel bocsátotta el immár megfáradt, sokat szenvedett, öreg szolgáját. Legyen áldott emlékezete! középiskolai tanár hosszú és kí­nos betegség után, élete virág­jában, folyó hó 9-én este 7 órakor nemes lelkét visszaadta Teremtő­Lándori Kéler Erzsébet dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom