Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 4. szám - Egyházi és iskolai hírek
teket az iskola van azután hivatva tovább mélyíteni. Csakis beszélgetés formájában. A szülőn kívül a testvérek is jelentős hatással vannak a kis gyermek vallásos érzésének kifejlesztésében. Este együtt imádkoznak, vigasztalják egymást, ha a szüleik távol vannak. A rokonok közül a nagyszülők jelentenek sokat a gyermek vallásos érzelmeinek kifejlesztésében. Sokat beszélnek előtte a mennyei Atyáról, énekelni is szoktak, sőt néha elviszik a kis unokát a templomba is. Kirándulások alkalmával a természet is vallásos érzelmeket kelt fel bennük, kellő rávezetéssel, hiszen Isten teremtette nemcsak a növényeket, hanem az állatokat, folyókat, hegyeket, az egész világot. Mindezek olyan pontok, amelyek megmutatják az iskolába került kis gyermek vallási téren való továbbképzéséhez a kapcsolatot, de olyan pontok is egyszersmind, amelyeket nem szívesen vesznek figyelembe a tanítók, jegyzi meg a cikk szerzője. Maradjunk a tényéknél címen Tímmermann arról értekezik, hogy minden egyes tantárgyban a való életből vett példákat használjunk illusztrálásul és ne iparkodjunk növendékeinket az élet fölé helyezni, hanem annak való tényei közé neveljük őket. A mértanból vett példa szerint, mihelyt csak módunkban van, menjünk ki az udvarra, ott a tanár rajzoljon fel pl. egy 3—4 m. átmérőjű kört. Tanítványaival állják körül, majd azon szabály alapján, hogy a kerület egyenlő az átmérő 22/7-szeresével, ott a helyszínen egy egyenesvonalra rámérjük az átmérőt 3'14-szor. Nem marad el a csodálkozás moraja, hogy valóban milyen hosszú is a kör kerülete. Mindent el kell követni, hogy a többi tárgyakban is minél több kapcsolatot találhassunk a mindennapi élettel. Statisztikai adatok, újsághírek felhasználása, kirándulások, múzeumok látogatása teszi azt lehetővé, hogy non scholae séd vitae neveljük növendékeinket. (Szeghalom.) Pásztor József. Egyházi és iskolai hirek. Laky Dániel nyugalmazott gimnáziumi tanár, életének 83-ik nyugalomba vonulásának 22-ik esztendejében 1929, március 16-án, Budapesten elhúnyt. Temetése 1929. március 20-án délután V25 órakor volt a kerepesi temetőben — Összesen 37 esztendeig munkálkodott a tanári pályán hűséggel, becsülettel és nagy böl- cseséggel. Jellemző vonása volt a jóság és mindenre kiterjedő szeretet. Isten gazdag, gyümölcsöző élettel áldotta meg s békességgel bocsátotta el immár megfáradt, sokat szenvedett, öreg szolgáját. Legyen áldott emlékezete! középiskolai tanár hosszú és kínos betegség után, élete virágjában, folyó hó 9-én este 7 órakor nemes lelkét visszaadta TeremtőLándori Kéler Erzsébet dr.
