Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom
170 mégis tovább beszélek, tisztán csak azért teszem, mert azzal Szemlénk olvasóinak és önmagámnak tartozom. 1. Gerőcznek is van némi igaza: Girgensohn-ról nem tájékozódhatott Mátyás Ernő könyvéből; emlékezetből hivatkoztam, e ponton tévedtem. A lényegben igazam volt: Gerőcz nem Girgensohn-ból tájékozódik, mikor a kísérleti valláslélektanról van szó, hanem, mint idézeteiből kitűnik, másodkézből, Kühár ismeretterjesztő könyvéből, Idézete azonban nem igazolja azt a téves állítását, hogy Girgenhson élete végén változtatott álláspontján. Egy módszer kiegészítése nem jelent sem változtatást, sem megtagadást. Wundt is szükségesnek tartotta a néplélektant a kísérleti és fiziológiai lélektan kiegészítésére, anélkül hogy módszerét megtagadta, vagy megváltoztatta volna. 2. Abban is igaza van, hogy az ő Mach idézetének szavai nem egyeznek pontosan a Nagy József könyvében levő mondattal. De még így is feltűnő, hogy Cerőcznek itt is, mint Vaihingerre nézve is, az a gondolat tetszik meg, amelyet Nagy József is emlit, A formális szempontból helytálló két megállapításon kívül nincs is a második Helyreígazitásban érdemleges gondolata Gerőcznek. 3. Vaihingerre vonatkozólag kár a nagy erőlködés, a citátumok (egy fejezet végéről kettő is, persze most is lapszám nélkül), s a hetvenhétéves, csaknem teljesen vak Vaihingernek levéllel való felkeresése. Sem Bírálatomban, sem Válaszomban nem állítottam azt, hogy a kérdéses gondolat nincs meg az Als ob bölcselőjénél; hogy pedig valóban annyira jellemző volna, Gerőcz meg sem próbálja bizonyítani. Arról sem beszél, hogy mikor Vaihinger a „legcélszerűbb tévedéséről beszél, miért emleget ő mégis „célszerű tévedés“-t, úgy mint Nagy József. 4. Ott sem próbálkozik Gerőcz bizonyítással, ahol a nyelvtanulásnak általa felállított, vagy Machból kiolvasott új elvét kellene igazolnia. Hogy a szaglást, ízlést és a tapintást is igénybe kell vennünk a nyelvtanulásnál, a közölt Mach idézetből kiolvasni néni lehet; Gerőcz merészen utal Mach „ezzel kapcsolatos fejtegetései"-re. Átnéztem Maciinak Die Analyse der Empfindungen és Erkenntnis und Irrtum cimü munkáit, ilyen fejtegetésekkel azonban nem találkoztam. 5. Bírálatomban Gerőcz miszticizmusától, mely szerint Istent, a tökéletességet ... az elragadtatásban „a misztikái identitás segítségével" fogjuk fel, megtagadtam a protestáns jelleget. Kifogásom súlypontja az „elragadtatás" és a „misztikái identitás" elvetésében van. Gerőcz e ponton sem bizonyít, négy szerzőtől idéz egy-egy mondatot, amelyekben az „elragadtatás" és a „misztikái identitás" fogalma elő sem fordul. Sem a Biblia, sem Luther, sem Kálvin nem kivánják az elragadtatást, s nem állnak a misztikái identitás alapján. Luther misztikája nem a rajongók elragadtatásain épül, hanem a „közös élet testvérei“-nek praktikus misztikájához kapcsolódik, mely az érzületet, a szív tisztaságát, „Krisztus követésé“-t tartotta a vallás egyetlen tartalmának. Kálvin szerint viszont Isten királyi fensége transzcendenciája következtében szó sem lehet a misztikái egyesülésről: „fínitum non est capax infinit!“. Istennek csak az ő választottaival, az üdvösségre elhívottakkal lehet közössége úgy, hogy ő azokban működik „operatur".
