Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom
168 Akkor, amikor a nyelvtörténet, hangtan, szótan, mondattan, nyelvhason- litás, nyelvtisztaság, jövevényszavak tanulmányozása terén, sőt egyes írók nyelvének magyarázata körül is olyan előrehaladottságot tűntet fel a magyar nyelvtudósok minden dicséretre érdemes munkássága, a népnyelvvel való behatóbb foglalkozás a legritkább jelenségek közé tartozik s e tekintetben nyelvtudományi irodalmunk szinte szegényes az egyéb ágak virágzásának gazdagságához képest. Erdélyi felsorolja, hogy mióta Toldy az akadémián az 1843. decemberi ülésen felvetette a .magyar nyelvjárástan“ megteremtésének kérdését s a teendőkről való javaslattételre megbízottakat is küldtek ki, mily kevés történt a magyar dialektológia létrehozása körül. Pedig kitűrő nevek viselőinek kezére bízták az ügy megindítását. Toldy, az orvosi szókönyv szerkesztője és később a Corpus Grammaticorum . . . kiadója, Bugát, az orvostudományi műszók alkotója, Döbrentei, nyelvemlékeink búzgó kiadója, Fogarasi, a nagyszótár szerzője és a magyar szórend búvára, Vörösmarty, a magyar költői nyelv megalapítói voltak a bizottság tagjai. Munkájuk azonban eredményt nem hagyott maga után. Utánuk Szarvas, Szinnyei, Balassa, Simonyi, Zolnai és a szerző munkálkodtak több-kevesebb sikerrel. De mily kevés az így tisztázottnak mondható kérdések száma! Különösen mondattanát nem dolgozták még fel nyelvjárásainknak és nyelvtörténelmi alapon nem tárgyalták őket. Utóbbi irányban ugyan Wichmann, Zolnai, Melich, Gombocz, Horger, Trócsányi, Losonczi, Somogyi és maga Erdélyi megtették már a kezdő lépéseket, sőt a nyelvemlékek nyelvjárásáról is kaptunk Kilár, Horger és a szerző tollából néhány értekezést, de a tájékozatlanság még számtalan kérdésben teljes és tökéletes. A tudós Erdélyi egész halmazát sorolja fel azoknak a kapcsolatoknak, amelyekben a nyelvjárástudomány az irodalom- és nyelvtörténeti ismeretekkel, ősi nyelvi emlékek felkutatásával és megfejtésével, a nyelvhelyesség kérdéseivel, a műveltség-, faj- és telepesedéstörténet, az embertan, néprajz, népművészet tanulmányozásával, a hely-, személy- és családnevek megismerésével és az irodalmi nyelv kifejlődésének problémájával van. Mily sok tehát a teendő ! Egyes nyelvjárások összes nyelvi jelenségeinek pontos feltárása, egymáshoz való viszonyuk kijelölése, területi választóvonalak meghúzása, nyelvszigetek megmagyarázása, hanglejtésformák megfigyelése stb., stb. A Magyar Tudományos Akadémia nyelvtudományi bizottsága, az egyetemi és főiskolai tanítás s a kutatók helyszíni tanulmányozásának lehetővé tétele segíthetik elő legjobban a magyar népnyelv tanulmányozásának föllendülését. Megérdemli ez a kis dolgozat, hogy a legszélesebb körben tudomást szerezzenek róla. Tudományossága és eszmegazdagsága mellett mi nemzeti vonatkozásait is hangsúlyozottan kiemeljük, mert bizony' a hazafias kötelességtudás jogos figyelmeztetését érezzük azokban a sorokban, amelyek a hazai idegen nyelvjárások tanulmányozásának gazdag és magas színvonalú irodalmát (német: Petz, Bleyer, Schmidt, Mráz, Huss, Schwartz, Happ, Gréb; szláv: Asbóth, Pável) a mi fogyatékos és nagyon is hézagos nyelvjárástudományunkkal összevetik. Ha a magyar nemzet szellemi erejéből még a görög nyelv dialektusainak feldolgozá
