Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom
154 Hazai és külföldi irodalom. Hóman—Szekfű: Magyar történet. I. és IV. kötet. Kir, Magyar Egyetemi-nyomda. Korunknak két történetírói vezéregyénisége és legjobb felkészültségű historikusa fogott össze, hogy a legújabb kutatások felhasználásával közrebocsássák a magyar nemzet történetét. Az illusztris szerzőknek minden vitán felülálló történetírói érzéke már magában véve kezesség a kezükből kikerülő mű tökéletessége szempontjából és már ez eleve kizárja, hogy rosszindulatú ferdítéseket vagy írányzatos beállításokat tételezhetnénk fel róluk. Valóban elmondhatjuk, hogy kevés munka hagyta el az újabb időben a sajtót, melyet a tudományos világ, de különösen a magyar protestáns értelmiség nagyobb érdeklődéssel várt volna, mint ezt. Megjelenésének híre és az itt-ott elhangzott előzetes véleménynyilvánítások nagy hatással voltak a közhangulat kialakítására s eleve igyekeztek célzatos színezetét kidomborítani, ami pedig egy oknyomozó történelmi munkának az eltemetését jelenti. Sem Hóman, sem Szekfű nem szorulnak arra, hogy megvédelmezzük őket a különböző oldalakról érő támadásokkal szemben, de az az ismeretes kinyilatkoztatás, mely Hóman—Szekfű könyvéről a közelmúltban világgá kiáltotta, hogy készül már az új szempontok szerint értékelő magyar történelem, oly súlyos támadás volt e komoly történetírókkal szemben, hogy azt minősíteni nem is lehet. A hét kötetre tervezett munkából eddig csupán az első és a negyedik hagyta el a sajtót, az előbbit Hóman Bálint, az utóbbit Szekfű Gyula írta. Hóman, a magyar őskor és középkor korának legalaposabb ismerője, biztos kézzel oldja meg valóban nem könnyű feladatát. Az összekuszált, sőt annyira agyonvitatott történeti problémák útvesztőjében mindig helyes érzékkel mutat rá a történeti valószínűségekre, melyeknek legnagyobb részét vagy ő, vagy fegyvertársai, az új történetíró gárda oldotta meg az újabb időben és tett közzé a különböző szakfolyóiratokban. Az első kötet messze keleten, az ázsiai őshazában történt eseményekkel kezdi, a mindvégig széles világtörténelmi aláfestésekkel kisért magyar nemzet történetét s a nyugatszibériai ogurok és az elő- magyarok keveredésének ismertetése után mutat rá a magyar nyelv és kultúra kialakulására. A népvándorlás rajzában a hun és gót elem kivándorlásának párhuzamos tárgyalása hatalmas áttekintést nyújt a világ- történelem zűrzavarában, oly nagy koncepciójú alkotást nyújtott ebben a fejezetben a szerző, melyhez hasonlót még magyar történész nem kísérelt meg soha, s ami különösképpen értékessé teszi a biztos kézzel megvázolt rajzot, az, hogy az új perspektívában szinte magunk előtt látjuk lezajlani a Krisztus születése utáni századok mozgalmas történetét. Ez a kötet egyébként a vándorlás és honfoglalás korának tárgyalásán keresztül III. Béla koráig öleli fel a nemzet történetét. Tárgyalásmenete mindig tárgyilagos, okfejtései meggyőzők, pontos kidolgozásúak, de nem aprólékos szőrszálhasogatók. Előadásában több helyen nemcsak komoly történetírói tudásának, hanem bámulatos írásművészetének is tanúbizony
