Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 4. szám - Oravecz Ödön: Adalék a magyar nőnevelés gyermekkorához
Í33 A magyar nőnevelés vezető intézménye: Veres Pálné iskolája pedig éppen ez év október 17-én ünnepli majd fennállásának 60-ik évét. E napon tűzte ki a nagyasszony megnyitó beszédében a nőnevelésnek azt a célját, hogy „tudatlanul tapogatódzó lények helyett szellemileg független, öntudatos, nemes nőket neveljenek“. Veres Pálné áldott életéről szóló nagy mű nyomán, melyet Rudnay Józsefné és Szigethy Gyuláné szerkesztettek, jelent meg múlt őszön a Pesti Hírlapban a költő Lampérth Gézának érdekes történeti cikke. Ez időtájt lát napvilágot a Luther-Naptárban dr. Bőhm Dezső tömör összefoglalása „Leánynevelésünkről“. De érdekes reminiscentiát beszél el özv. Rudnay Józsefné, szül. Veres Szilárda úrasszony is a „Magyarság"-nak most febr. 17-én megjelent számában azon lélekemelő eseményről, midőn édesanyja 1869-ben az országgyűlés elébe való terjesztés végett 9000 magyar nő nevében kérvényt nyújtott át a haza bölcsének, esedezve benne azért, hogy állítson az ország „egy magasabb műveltségre alkalmat nyújtó főtanodát a nők számára“. Az agglegény Deák Ferenc eny- nyit mondott; „Még ma benyújtom". Annál különösebb, hogy mikor előbb az Akadémián felkeresték báró Eötvös József közoktatásügyi minisztert, ő a következő sajátos kijelentést tette: „Magam részéről kívánatosabbnak tartom, hogy a béresasszony kötni tudjon, minthogy magasabb műveltséget nyújtsunk a nőknek" . . . Nagy lélek volt Eötvös, de nagy ellenmondások is lakoztak lelkében. A geníek e fogyatkozást csak a prófétaság magaslatán veszítik el. Lampérth Géza, említett cikkében a Veres Pálné intézetet megelőző gyermekkoráról a magyar nőnevelésnek azt jegyzi fel, hogy „addig csak pár rövidéletű kísérlet, magánvállalkozás volt e téren, mint gróf Teleki Blankáé a negyvenes, Karacs Terézé*) az ötvenes években. Előbbi Budapesten, utóbbi Miskolcon". (P. H. 1928. IX. 23.) Volt azonban e két iskola mellett még egy felsőbb leánynevelő intézet, melyről ma már aligha tudnak s épp azért elmondom mindazt, amit régen hallott sorsáról emlékeim ládafiából elő bírok hozni. Ez az iskola főrangú leányok intézete volt internátussal Miskolcon 1850—1852- ben. Tulajdonosa és vezetője Mikola György volt, kinek miskolci életéről a Zelenka Pál szerkesztette „Emléklapok"-ból (1883) a következő adatok állanak rendelkezésünkre: „Kényszerülve leköszönt Heutschy János helyére előbb ideiglenesen, 1846-ban pedig rendes tanítónak Mi- kóla György választatott. Ezen közmegelégedésre betöltött állását 1853- ban az arnóti lelkészi állással cserélte fel. Most sajógömöri lelkész. A gömöri egyházmegye alesperese. Kötelességei közé soroltatott a német és tót istentiszteleteknek felváltva megtartása. Fizetése volt 400 pírt. fapénz fejében 48 pkr; névnapi ajándék ; temetés után ha meg- hivatik egy pírt, 2 öl bükk, 2 öl cserfa. Szállás". (142. o.) Később, 1853. márc. 14-én, mint miskolci segédlelkész, Komáromy József bánya- kerületi szuperintendens adminisztrátor által lelkészül ordináltatott. (363. o.) Mikola György 1814-ben született, iskoláit Eperjesen végezte, *) L. Korniss; A magyar művelődés eszményei II. 521. s. k. 1.
