Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 3. szám - Külföldi lapszemle
126 Lünk az Érdeklődés címen filozofál erről a pedagógiai alapvető jelenségről. Az empirikus részben megállapítja, hogy érdeklődés és érzés nem egy és ugyanaz. Különösen a várakozás érzésével szokták azonosítani helytelenül. Az érzelem velejárója, sokszor felkeltője az érdeklődésnek, de pl. értelmi megfontolás is kelthet érdeket. A kíván- Sággal is helytelenül azonosítják az érdeklődést. Sokkal inkább az akarattal van összefüggésben. Tulajdonképen figyelemre való készség, diszpozíció, melyben mindig valami érték tudata lappang. Az érdeklődés eredetére vonatkozó kutatás a szükségletben találta meg a forrást. A faji érdeklődés erősebb az egyéninél, mert létfenntartó szerepe van. Utóbbi magasabb lelki fejlődési fokon lép fel. Az érdeklődés egyéni fejlődésében első fok a külső érték, csak a pubertás után következik a befelé irányuló érték. Rendkívül fontos a velünk született érdeklődési hajlam, melynek a környezet csak táplálékot ad. Az érdeklődés fejlődésében nagyjában elfogadta Nagy László eredményét és 1—7, 7—14 és 14—21 éves korosztályokat vesz fel. Figyelem és érdeklődés olyan viszonyban vannak, mint aktivitás és diszpozíció; egymással kölcsönösen oki ösz- szefüggésben állhatnak. Érdeklődés és emlékezet is szoros összefüggésben állanak. Előbbi erősíti és teszi biztossá utóbbi munkáját. A gyakorlással is kölcsönösen erősítik egymást. Bizonyos korreláció áll fenn érdeklődés és megfigyelés között is. A tehetségnek irányát adja meg az érdeklődés. Jelentős oldalát alkotja az érdeklődés az egyéniségnek is. A metafizikai részben az érdeklődés lényegét az én és a nem én viszonyulásában s végül is értékelési folyamatban ragadja meg. Az érdeklődést úgy lehet tekinteni, mint a lélek egészségének és értékelő képességének barométerét. Mindezekhez pedagógiai megjegyzéseket fűz. A gyermek természetes érdeklődését éppúgy nem szabad figyelmen kívül hagyni, mint az érdeklődés szabályozásának elvét. A pedagógiai naturalizmus, mindenféle jelszavával (vom Kinde aus) hibás egyoldalúsággal kíméli a gyermek természetét. Az érdeklődést nevelni, ethizálni kell. E feladat meghatározói: az ember rendeltetése és a kultúra követelménye. Minden emberhez szól az emberi kultúra egy része és minden embernek kötelessége a kultúra előbbvitele. Az érdeklődés szabályozásában az anyag, tanuló és tanító a meghatározó tényezők. Az anyagnál jelentősége, reális haszna, ideális tartalma, a tanulókban érzéki inger, dicséret, verseny, képesség, becsvágy, használhatóság, önértékelés, hivatásérzés; a tanítóban készültség és rátermettség. Fischer A.: Erkölcsi lélektani vizsgálati módszerek címen összefoglalja az eddig e téren kipróbált eljárásokat. Bármily nehéz feltételeket szab is az elmélet az ilyen módszerekkel szemben, a gyakorlat nem lehet nélkülök. Az erkölcsi nevelésnek szüksége van oly eljárásokra, melyekkel a fejlődő egyén erkölcsi fejlettsége megállapítható. Ilyen vizsgálati módszerek egyik csoportja az erkölcsi felfogást kutatja. Ide tartoznak: erkölcsi fogalmak meghatározása, megkülönböztetése és rendezése. További eljárással ki lehet puhatolni, milyen kötelességeket ismer a gyermek saját magára nézve. Az erkölcsi eszmék, személyes erkölcsi ideálok kikérdezése is sokat elárul. Mindebben rendkívül meggondolt eljárásra van szükség a kérdések helyes feltevésében és a
