Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 3. szám - Hazai és külföldi irodalom
119 jellegét, mert ez képezi nemzeti műveltségünk alapját. Dr. Gulyás József hozzászólása szerint a mai magyar középiskolai típusok nem felelnek meg sem az ideális, sem a gyakorlati élet követelményeinek. Borsos Károly szakosztályi elnök előterjeszti a görög nyelv behatóbb tanításáról, a görög érettségire való buzdításról, új görög szótárról és ref. szellemű tankönyvek kiadásáról szóló javaslatait. Felhívja a történettanárok figyelmét a prot. szempontból annyira káros átértékelési elmélet célzatos voltánál fogva veszélyes következményeire. Utána a többi szakosztályok is megteszik észrevételeiket, a tanítóképző intézetek, vallástanárok és polgáriisk. szakosztályokkal együtt. A Névkönyv jelentősebb s terjedelmesebb részét egy irodalom- történeti értekezés alkotja, amelyet dr. Rácz Lajos: Irodalmunk „nemzetieden korának“ okairól c. alatt tartott, melyben a következőket adja elő: Irodalomtörténetírásunk erről a korszakról annyit jegyez meg, mondja, hogy a nemzeti erők elernyedtek s a nemzeti szellem kifáradt a XVIII. század folyamán, de lehetséges-e vájjon, hogy egy nemzet több mint 60 esztendeig éljen teljes passzivitásban ? A politikai és nemzeti közélet lehanyatlását, amely Rákóczy leveretése után súlyos keresztként nehezedett a magyarság vállaira, nem okvetlen vonja maga után az irodalom hanyatlását és vívódását is. Hogy az az immár erőteljes virágzásba szökkent magyar irodalom, amely a XVI., sőt a XVII. századot is annyira jellemezte, egyszerre romokba dőljön és átadja helyét egy vérszegény latin irodalomnak, ez a gyászos jelenség nem történhetett olyan simán, egyszerűen, ahogyan irodalomtörténetíróink elképzelik, okairól semmi elfogadható magyarázatot nem kapunk tőlük s erre a kérdésre válaszol legjobb lelkiismerete szerint a szerző és válaszadása két síkban mozog. 1. Mi vetkőztette ki a magyarságot nemzeti szelleméből, vagyis mi idézte elő a nemzetietlen kort? és 2. mi okozta a XVIII. századi magyar irodalom hanyatlását? Első okát a magyar nyelv közéleti száműzetésében, meg a latin és német nyelvnek uralkodóvá tételében látja, aminek előidézésében viszont az erdélyi fejedelemség megszűnése, amely másfél századig szerepelt mint nemzetfenntartó és az abszolút császáii hatalomnak az egész országra kiterjesztése, volt a főtényező. A bosszú és reakció szelleme gyökerestől akarta kiirtani még az emlékét is a Rákóczy-féle önvédelmi harcnak s nemcsak a magyar nyelvet, de a magyar érzést és magyar gondolatot is végkép el akarta hallgattatni. Ezt a célt szolgálta a cenzúra is, ami a XVII. századtól kezdve szerepelt, mint a róm. kath. egyház védő- és erősítő szerve a jezsuiták kezében. 1715-ben újítják és szigorítják meg e rendeletet, amely szerint minden megjelent cikkért „a kiadó, író és nyomdász vagyonával, becsületével, ingóságai- vagv vérével fog kíméletlenül meglakolni . . .“ A most készülő sajtó- novella tehát nem is olyan novum, mint hínnők. III. Károly rendelete után aláhanyatlik a nyomdászat, a cenzúra szellemfojtogató műveletei akadályozzák az írókat s lehetetlenné teszik irodalmi tevékenységüket, mert a prot. íróknak külföldön kiadott müveit sem engedte behozni az utólagos könyvvizsgálat, ami a prot. irodalom elfojtását célozta. Nemcsak Debrecen városnak több ezernyi
