Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 3. szám - Hazai és külföldi irodalom
113 könyv jeles tulajdonságaiból, a tanításban és tanulásban való nagy előnyeiből. Azt a legnagyobb körben való használatra érdemesnek tartom és megírása felett örömömet fejezem ki, mert a gyakorlati tanításban magam is ily módon jártam el. A gyakorlati tanár módosítani fogja a könyvben található elszólásokat. Faragó Bálint. Erdély magyar irodalomtörténete. Borbély István ; A magyar irodalom története 1825-ig. Kolozsvár, Minerva, 1924. A magyar irodalom története. Második kötet. Kolozsvár, Minerva, 1925. Az. erdélyi magyar iskolákat fenntartó egyházak megbízásából Borbély István, a kolozsvári unitárius kollégium tanára, megírta irodalmunk történetét. Munkájából eddig két kötet jelent meg; az 1867 utáni magyar irodalom legnagyobb részével egy harmadik kötet fog majd foglalkozni. Az eddig megjelent kötetek egyszersmind tankönyvek is. Van azonban egy bő jegyzetekkel ellátott külön kiadásuk a müveit közönség számára. Borbély kiválóan oldotta meg feladatát. Munkája rendkívül világos és könnyen áttekinthető képet nyújt a magyar irodalom fejlődéséről, s figyelemmel van minden mozzanatra, amely e fejlődéssel összefügg. Stílusa világos és szabatos; csakis stilisztikailag vagy esztétikailag pontosan meghatározott műkifejezéseket használ. Az egyes írókat és müveiket meleg szívvel, de mindenkor tárgyilagosan ismerteti. A kiválóbb műalkotásokról bő tartalmi ismertetést is ad, de úgy, hogy az egyszersmind a mü méltatása is legyen. Méltatásaiban ellensége a „dogmatikus" kritikának s álláspontja az, hogy minden írót „saját lényege“ szerint kell megértenünk. Munkájának egyik legjellemzőbb tulajdonsága azonban az, hogy irodalmunk egyes jelenségeit alaposan átgondolva számos új megfigyelést is tesz, s így oly gondolatokra jut, melyek méltán számíthatnak majd irodalomtörténeti szaktudományunk figyelmére is. így igen tanulságosan mutatja be a népdal fejlődését. A XVI., XVII. század virágénekei főképp pajkos, tréfás jellegűek voltak. A kuruc korszakban azután új tárgyat szolgáltattak a nemzeti harcok. A dallamban ekkor már feltűnt „a magyar népköltészet legsajátosabb jellemvonása, az őszi napsütéshez hasonló méla merengés, mely az utolsó percben, mintha tavasz volna, csak azért sem csügged el.“ Meleg, természetrajongó színezetüket, úgy, ahogy azt Jókai oly hangulatosan leírja, csupán a XIX. század folyamán vették fel népdalaink. A reformáció korára vonatkozólag többek közt azt a megfigyelést is teszi, hogy ekkor „sok évszázados hallgatás után megszó'lait irodalmunkban a humor, az a magyar humor, mely aztán állandó jellegzetes tulajdonsága marad szépirodalmunknak. Balassi költői érdemét a XVI. századi magyar nép- költészetben levő tiszta művészetnek a müköltészetbe való átvitelében s mesteri módon való alkalmazásában látja. Zrínyi elfeledését azzal magyarázza, hogy a Wesselényi féle összeesküvés elfojtása után nem merték a nagy költő, hadvezér és államférfiú műveit olvasni. A felúju- lás korának legtöbb költőjében a rendi alkotmány makacs védelmezőjét látja. Katona Bánkbánját tekinti a szabadelvű Magyarország első meg
