Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 3. szám - Nagy Miklós: Az algebra tanításának bevezetése
86 sokat kivárt: mutassa meg mindegyik, „hogy közelebbi viszonyban áll az istenséggel fölsőbb tökélyei által." „A papok tanításában első az erkölcsi része a vallásnak, a Krisztus tanításának az életbe gyakorlatba vitele . . .“ Ezekben csoportosítottuk Zeyk értékesebb pedagógiai nézeteit. Ma persze sok helyütt úgy tetszik nekünk, hogy nyitott ajtókat dönget velük, némelykor meg elévült egyoldalúságot vélünk látni, de akkor nem úgy volt, Ha idején jelennek meg, következetes, sőt radikális realizmusa és pozitivizmusa, nemkülönben racionalizmusa, szinte forradalmi hangnak hallatszott volna.*) Csak az a feltűnő, hogy a nemzeti nyelv ápolásáról teljesen hallgat. Pedig hogy sajátlagos nemzeti irányban óhajtja a nevelést szervezni, több idézetünk mutatja, amint egész művét magyar szellem hatja át. Néhányszor szembeállítja a magyarságot a hazai nemzetiségekkel, vagy a nagy nemzetekkel, hogy sajátosságait, hibáit, esetleg a szükséges tennivalót is érinthesse. Hát ha még módjában lett volna jegyzeteit kidolgozni! De így is tanulságos ránk Zeyk pedagógiai gondolkozása, mely a Törökével együtt fényt vet arisztokráciánknak a nemzeti élethez való símulására, nemkülönben arra a nagy szellemi átalakulásra, melyen nemzetünk a jelzett időszakban keresztül ment. — És csakis ily száraz részletkutatás alapján írható majd meg a magyar nevelői gondolat tüzetes története. Szelényi Ödön. Az algebra tanításának bevezetése. Módszertani vázlat. Az algebra tanítása uj tantervűnk szerint a III. osztályban kezdődik. Első pillantásra úgy látszik, mintha ezzel elviselhetetlen terhet rónánk a 12—14 éves tanulókra. És igy is van a dolog, ha helytelenül fogjuk fel az algebra tanítását ezen a fokon. Mert igaz ugyan, hogy a mathematika szinte az elképzelhető legtökéletesebb logikai rendszer, amelynek képzőereje épen ebben a rendszerességben'rejlik, de az is igaz, hogy a III, osztályos tanuló lelki alkata még nem elég érett arra, hogy ezt a hatalmas rendszert a maga felbonthatatlan és megtámadhatatlan teljességében felszívja és értékelni tudja. Hiszen épen azért tanítjuk az algebrát, hogy a vele való foglkozás által érleljük ki a tanulóban a logikai gondolkozás szigorú következetességét. Talán épen az a legnagyobb hibája középiskolai mathematika tanításunknak, hogy elfeledkezünk az iskola tulajdonképeni céljáról. Nekünk nem lehet az a célunk, hogy valamelyik tudomány egyik lezárt vagy elhatárolt részletét a maga teljességében megismertessük a tanuló*) „Letakarítani magunkról az iskolai elveknek legkisebb atomjait, az az első és nagy föladat" — mondja egy helyen.
