Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 7. szám - Hazai és külföldi irodalom
207 nünket. Váczy János huszonegy hatalmas kötete nélkül homályosan állana előttünk Kazinczy Ferenc csodálatos parancsoló alakja; Kazinczy nélkül pedig soha meg nem értenénk azt a páratlan megújhodást, amelyen irodalmunk és nyelvünk alig egy félszázad folyamán keresztülment és pótolta e hihetetlenül rövid idő alatt több száz esztendő kényszerű tespedését és az ebből származó, de saját hibánkon kivül való okokra visszavezethető elmaradását. Harsányi István ezt a munkát „pótlék-kötet"-nek nevezi. Azaz Kazinczy levelezésének nem időrendi folytatását adja benne, — hiszen e tekintetben Váczy munkája befejezett egésznek tekinthető, — hanem az 1911 óta szértszórtan kiadott 89 és a saját maga által fölkutatott 166. összesen tehát 255 levél összegyűjtésével az eddigi kötetekben mutatkozó hézagokat pótolni vagy az itt-ott feltűnő homályt eloszlatni igyekezett. A tudomány megbecsülhetetlen haszna, hogy e közben tisztázatlan problémákat is sikerült megvilágositania, sőt új adatokat is bemutatnia. Az első levél az egészen kisgyermek Kazinczy tollából való 1764. dec. 3-ról, az utolsót pedig 1831. aug. 15-én intézte Nádas- kay András az agg mesterhez ; de Harsányi a sorszámok után zárójelbe törtszámot is tesz és ezzel jelzi, hogy a Váczy köteteiben levő darabok közé időrend tekintetében hová illik be az illető levél, s ugyanezt teszi azzal a 10 utolsóval is, amelyek már a nyomdai munka folyama közben kerültek elő, tehát csak a kötet legvégén foglalhatnak helyet, így azonban nem egy ismert levélre most megkapjuk az eddig ismeretlen választ, a Kazinczyval levelezésben lévő személyek névsorát pedig e kötet révén harmincnál többel bővíthetjük ki. A szerkesztés egyébként aprólékos gondossággal követi a Váczy János irányelveit. A „Bevezetés“ (V—XX. old.) a levelek tömör áttekintése — némi tartalmi csoportosítással, amelyből Kazinczy jellemvonásainak finom kiemelése kapcsán új fénnyel lép elénk ennek a vasakaratú férfiúnak minden tiszteletünkre méltó egyénisége. Ezután találhatók a levelek (1—467. 1.), amelyeknél az esetleges gondatlan másolás hibáira zárójelbe tett felkiáltójellel figyelmeztet (pl. 55. 153. 342. 1.), közli a régebbi kiadás (pl. 8. 231. 291. 1) és jelenlegi őrzés (pl. 135. 319. 427. 1.) helyét, adja a címzést (pl. 1. 297. 344. 1.) és Kazinczy rendkívül becses későbbi jegyzeteit (pl. 3. 114. 353. 1.), sőt mellékletet (pl. 143. 394. 406—408. í.) is. Majd „Jegyzetek" c. rovat (468—515. 1.) következik, amely irodalomtörténeti és életrajzi adatokon kivül a szereplő személyekre vonatkozó tudnivalók felsorolásában egy fokkal sem szegényebb, mint a 21 első kötet, és pontosjágával meg részletességével a szorgalmas szerkesztő tudományos alaposságáról az egész munka legtöbbet mondó részlete. Teljes „Név- és tárgymutató" (516 — 539. 1.), „Tartalomjegyzék" (540—551. 1.1 és a levélirók neve szerint való betűrendes „Tartalom"-rovat (552—555. 1.) zárja be a minden tekintetben tanulságos munkát. Ha le is számítjuk azt a 115 levelet, amelyet mások intéztek Kazinczyhoz, és csak azt a a 140-et vizsgáljuk meg, amelyekető maga irt barátaihoz, rokonaihoz, ismerőseihez, jóakaróihoz, irótársaihoz és hivatalos fórumokhoz, akkor is újra elvonul előttünk annak a jól
