Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 8. szám - Sz. Ö.: Tolstoj mint pedagógus
288 Be kell hát vinni ezt az orvosságot mindenhová, ahol gyógyitni való van, meg kell tisztítani az utakat, ki kell tárni a kapukat az evangélium csodás erői számára, hogy azok szabadon végezhessék tisztitó, gyógyító, építő, megváltó munkájukat emberi szívekben, társadalmak, nemzetek, államok életében, politikájában, minden intézményében: ez a feladat vár még az emberiségre, ez szent kötelessége az emberiség minden igaz barátjának faji és felekezeti különbség nélkül. Ha majd emberek és államok életében legfőbb törvényadó a Krisztus evangéliuma lesz: majd akkor ér véget a reformáció áldott munkája, majd akkor az egész keresztyénig egy szívvel-lélekkel ünnepli a reformáció indulási napját, 1517. október 31-ikét. Borsos Károly, Tolstoj mint pedagógus. (Születésének 100-ik évfordulója alkalmából.) A nagy orosz regényíró ezt a munkásságát tudvalévőén nem tekintette fontosnak, hanem úgy érezte, hogy neki magasabb prófétai hivatása van, melynek sarkpontja a modern társadalom erkölcsi újjászületése az őskeresztyénség alapján. Innét kiindulva sajátságos kulturfilozófiához jut el, melynek lényege, hogy a nyugati kultúra értéktelen, mert megrontotta az emberiséget, az a legjobb ember, aki legkevésbbé civilizált, tehát nem a művelt úr, hanem a paraszt. Az orosz „muzsik“ dolgos természetét, őszinte vallásosságát és igénytelenségét avatja ideállá és állítja a modern művelt, de rothadt társadalom elé, megújítva ezzel Roussean hires jelszavát: „Térjünk vissza a természethez“. Az orosz pórhoz kell fordulni — Tolstoj szerint — felvilágosításért az élet értelmét illetőleg, mert józan eszét, természetszerű magatartását, tiszta erkölcsét, világos ítéletét, nem mételyezte meg a kultúra máza. A nyomasztó orosz autokrácia elleni hadakozás Tolstojt hovatovább az anarchizmus álláspontjára juttatja, úgyhogy végtére minden állami hatalom, törvény, erőszak és kényszer ellen fordul. Csakhogy ő ideális s s i i
