Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 2. szám - Külföldi folyóiratok szemléje
81 kormányzat ellen bebiztosítva, ha ily könnyű a törvények, sőt alaptörvények szellemével ellenkező miniszteri rendeletekkel operálni! „Ha igy volna — folytatja Szontágh keseredetten — ha így lehetne — akkor nincs jogbiztonság, akkor nincs jog — és nincs kulturállam , . ." Az államvizsgajog elvételére nézve arra figyelmezteti a minisztert, hogy erre pedig nincs is hatásköre, hiszen az oktatási és vizsgáztatási rendet a jogakadémiákra nézve királyi rendelet szabályozta! Itt tehát most legalább is „hatásköri elhajlás“ készül. (13. 1.) Feltétlenül jogosult a miniszter a protestáns főiskolák felett is felügyeletet gyakorolni. De szerző szerint „a felügyeleti jog nem gyakorolható úgy, hogy a felügyelet tárgya megsemmisüljön.“ A kétségtelen jogásztultermelés a háború befejezése óta nemcsak a jogakadémiák bűne s ezen igazán lehet más eszközökkel is segíteni, mint a jogakadémiák mesterséges elsorvasztása. Hozzátehetjük, tessék inkább visszaállítani a jogakadémiák állami segélyezését, hogy lehessenek azok az intenzivebb jogászképzés olyan jeles műhelyei, mint voltak a háború előtt. Természetesen ez esetben nem is vennének fel azokra előadásokat nemlátogatókat, — és ne vegyenek fel többet az egyes egyetemekre se, mint amennyi valóban jár és amennyit egy professzor valóban tanítani képes (tehát egy professzorhoz se lehessen 300 vagy pláne 600 hallgatónak beiratkoznia, mint most Budapesten!). — Ám kárpótolják az eleső jövedelemért az állami egyetemeket, illetve professzorokat is! Az akadémiákon u. i. a tandijjövedelem nem a tanároké, hanem az intézet fenntartására szükséges. Mindenesetre érdemes a Szontágh Vilmos dr. bátor fejtegetését elolvasni s felette elgondolkodni. Gergely György. Külföldi folyóiratok szemléje. Lehrproben und Lehrgänge. (Megjelenik negyedévenként a hallei Francke-féle alapítvány kiadásában. Szerkeszti: Dr. August Nebe. 1927. októberi és 1928. januári füzet.) Vezetőhelyen találjuk Pachaly szép előadását a vallás szerepéről az emberek képzésében. Rövid bevezetésben megemlékszik arról a nagy változásról, amely 1908-től 1918-ig következett be. 1908-ban a vallás és a német állottak a képzés középpontjában, 1918-ban pedig a porosz közoktatásügyi minisztérium rendelkezése szerint nem volt szabad még egy imádságot sem tanítani. Megemlíti, hogy újabban a vallástanítás kérdése ismét az érdeklődés homlokterébe került, de nem nagyon tud ennek örülni, mert a „tudatlanság és bizonytalanság, a pártoskodás és szenvedélyesség, az egoizmus és farizeízmus játszák a primhegedűt. “ Széles rétegekben tartják magukat az emberek ahhoz a jelszóhoz: a vallás túlélte magát, a múmia a múzeumba való. Szerencsére a hivatalos hatóság nem megy
