Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 2. szám - Hazai és külföldi irodalom
70 Az elszakított maroknyi szepesi németség erős ellentállást fejt ki az előretörő szlávsággal szemben és ezért már jó ideje szálka annak a szemében, Fajiságának erősítésére lázas irodalmi működést fejt ki, melyben támogatást talál ugyan a szudita németek részéről, azonban azok mindenkép arra törekednek, hogy a szepesiekkel a magyar anyaországhoz való közmondásos hűségöket elfeledtessék és teljesen a német fajhoz láncolják. E törekvés még igen csekély eredménnyel dicsekedhetik, akkor is legfeljebb a brünni és prágai főiskolai hallgatók körében, mégis nagy szerencse, hogy ily körülmények közt a jelenlegi szepesi német irodalom legjelesebb művelői azok, kik magyar nemzeti öntudatukat megtartották és azt német munkáikban sem tagadják meg, sőt hivatásuknál fogva is mintegy kapcsolatot létesítenek az elszakított Szepesség és a mai Magyarország közt, E férfiak közé tartozik Gréb Gyula is, akinek kiváló értékű szepesi dialektológiai és néprajzi működése már nemcsak szakkörökben ismeretes és megbecsült és kinek előttünk fekvő új munkája is írói kvalitásait: az alaposságot, széles látókört, tökéletes tárgyismeretet és szigorúan tudományos módszert a legszebb összhangban tünteti fel. Munkájával példát adott arra, hogyan lehet az egyes szepesi községekről teljesen megbízható és egyben vonzóan megirt monográfiát nyújtani. A műben megelevenedik Kakaslomnicz múltja és elénk áll a jelene. Megismerkedünk K. földrajzi viszonyaival, alapításának körülményeivel, a Ber- zeviczy-család megjelenésével, mely a helység főurasága lesz, a többi ott székelt nemesi családdal, a községet ért sok természeti csapással, a község kulturális intézményeivel, kiterjedésével, jogviszonyaival — végre hites embereivel (Buchholz György, Augustini ab Hortís, Ber- zeviczy Gergely, Spiner Andor stb.) E mű, mely az amerikában élő szepesiek pályadiját elnyerte, nem csak a szepesiek, hanem a Szepes- séget szerető közönség érdeklődését is megérdemli, mert nem csak kiváló tudós, hanem hazafiasán dobogó szív munkája is, mely hivatva van a mindenfelé szétszórt cipszerek szolidaritásának és szülőföldjük szeretetének az erősbitése mellett, a régi hazájuk iránti hűséget is ébrentartani. Kifogást alig tehetünk a jeles mü ellen, legfeljebb, hogy a gazdag anyagot esetleg máskép lehetett volna elrendezni. így tehát a tudós szerzőt a legteljesebb elismeréssel köszöntjük és kérjük jeles munkásságának folytatására, kiválólag a Szepesség néprajzának elkészítésére. Sz. O. Lieszkovszky Pál, Dillínger Alfréd: Modor és jellem. (Pécs, 1927). „És adatott vala tinéktek, Teremteni új nemzedékoi." (Arany). E jelmondattal kezdődik a közel 200 lapos könyvecske, amely hézagpótló a maga nemében. Az ifjúság nevelésére, csiszolására írják az ifjú szerzők, gondolván elsősorban katonatársaikra — de átlapozva meggyőződtünk, hogy nem kevésbbé jó lenne ezt fiatal tanárainknak s lelkészeinknek is átíapozniok; ők még csiszolódhatnak, az öregeknek úgyis hiába adnók kezükbe. Két főrésze: „Illemtan“ és „Jellemtulajdonságok“ közül első a sikerültebb. Ebben általános társadalmi szabá
