Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 1. szám - Borsos Károly: Megjegyzések
E nélkül nem élhet igazi, lényegének megfelelő életet, csak tengődhetik dicstelenül, gyümölcstelenül, önmagához méltatlanul. E nélkül nem teljesítheti hivatását a magyar életben, nem lehet hathatós eszköz az elbukott magyarság új életre emeléséhez. A keresztyénség nem tan, hanem élet. A kálvinizmus, a keresztyénségnek szerintünk legtisztább formája, nem tan, nem szürke elmélet, nem a valóéletnek hátatforditó kegyeskedés, nem jámbor óhajtások, epekedő szent reménykedések kitermelője: hanem szentséges, isteni erőktől fütött, magasztos életforma, alkotó, építő, harcos keresztyénség, Krisztus által az evangéliumban adott, a helvét hitvallás által rendszerezett, tökéletes, minden időkre érvényes életprogramul, politikai programm s ennek a programmnak alku nélkül megvalósítására minden akadállyal szembeszálló, a célért minden áldozatra kész, önfeláldozó, az egész életet betöltő, egész életre szóló szent törekvés. Igenis, ez a kálvinizmus. Ha nem ilyen, nem igazi, csak hiányos, névleges kálvinizmus. A kálvinizmusnak tehát lényegéhez tartozik az állami és társadalmi életben való tevékeny közreműködés. Ilyen tevékenykedés a mai viszonyok között, napi lap nélkül, lehetetlen; a politikai napilap tehát életszükséglete a magyar kálvinizmusnak; e lapnak meg nem valósítása életakarásának hiányát, megtagadását jelentené. A kálvinizmus, mai viszonyaink között, napi lap nélkül: — sas, szárnyak nélkül. Hogy milyen legyen a ref. szellemű napi lap, azon nincs mit tűnődnünk. Programmja, mint fentebb láttuk, adva van : Isten akaratának az emberi élet minden területén megvalósítása, az evangéliumi keresztyénség nagy erőinek, örök igazságainak, az életbe átvitele, fenntartás és kibúvók nélkül, az önző emberi érdekek tekintetbe vétele nélkül. Vagyis politikai műszavakkal kifejezve: igazi theokracia, azaz Isten akaratának az élet minden viszonylatában érvényesítése, pap-uralom és mindenféle osztályuralom teljes kizárásával; tehát tökéletes foglalata mindannak, ami a demokráciában, liberalizmusban, szociálizmusban szép, igaz és jó, a Krisztus evangéliuma parancsaival egyező. Ideális progressió, az emberi fejlődés, előre haladás biztosítása, a „semper reformari debet“ elvi alapján; de egyúttal ideális konzervativizmus is, az evangéliumnak egyedüli, mindenkori fundamentumul tekintése alapján. Ehhez az örök programúihoz kell mérni a mai élet társadalmi, politikai viszonyait, követelményeit s hozzáfogni radikális elszánással, de bölcs megfontolással, mindannak megvalósításához, amit az örök programm parancsol, ami emberileg lehetséges: — ez a kálvinizmus történelmi feladata, szent kötelessége; e feladat, e szent kötelesség becsületes szolgálata kell, hogy legyen, az új kálvinista szellemű napilap mindennapi programmja. Ha ezt a programmot híven betölti, akkor igazán kálvinista szellemű lesz anélkül, hogy csak kálvinista érdekeket szolgálna, anélkül, hogy felekezetieskednék; igazi radikális, liberális, demokrata, szociálista és igazi ideális konzervatív lesz anélkül, hogy e politikai irányzatok bármelyikének szolgailag átadná magát. Igenis, együtt harcolhat fenti irányzatokkal, de csak annyiban és addig, amig azok a kálvinizmus, az igazi evangéliumi keresztyénség örök programmjá- val egyező törekvéseket szolgálnak; de kérlelhetetlen ellenfelük lesz,
