Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 10. szám - Egyházi és iskolai hírek
407 gélikus Népiskola c nevelés- és oktatásügyi folyóiratot, másrészt azzal, hogy Kapi Gyulával közösen szerkesztett elemi népiskolai olvasó- és tankönyveket, melyek nagymértékben elősegítették a hazai evangélikus elemi népiskolai tanítás munkáját és ma is nagy népszerűségnek örvendenek a hazában. Volt tanítványai hálás tanítványoknak bizonyultak. A dunántúli ág. h. ev. tanítóegyesület megválasztotta Papp Józsefet alelnökéiil, a soproni alsó ág. h. ev. tanítóegyesület pedig tiszteletbeli tagjáúl ismerte el stb. Nyugalmi éveiben csak kiterjedt családjának élt a jeles pedagógus. A legutóbbi időben, 1927-ben, újra átdolgozta Kapi Béla püspökkel együtt a Kapi—Papp-féle olvasó- és tankönyveket, melyek a hazai evangélikus elemi népiskolákban már azóta is nagy mértékben elterjedtek. Az elköltöződnek, ki sok éven át választmányi tagja volt országos evangélikus tanáregyesületünknek is, emléke éljen közöttünk! Hamar Gyula. a volt pozsonyi ev. liceum tanára nov. 12-én 49 éves korában szivszélhűdésben elhúnyt. Majd 8 évi hadifogságából hazatérve, új világot talált maga előtt Pozsonyban, melyhez igazodnia kellett. Buzgó tanár és jó ember volt, kinek emléke sokáig fog élni hálás tanítványai szivében! a magyar női társadalom egyik legértékesebb tagja, áll. tanítóképző intézeti főigazgató, 66 éves korában meghalt. Egyik vezető tényezője volt minden nemzeti vagy szociális irányú női mozgalomnak és gazdag irodalmi működést fejtett ki. Járó Prónay Dezső, volt egyetemes evang. egyházi és iskolai felügyelő levele az Országos Evang. Tanáregyesülethez. Mélyen tisztelt Elnök úr! Életem nyolcvanadik évének betöltése alkalmából az evangélikus tanárok és tanítók országos egyesülete is megtisztelt üdvözletével és jókívánságainak nyilvánításával. — Fogadja igen tisztelt Elnök úr őszinte köszönetemet és hálámat, valamint az Egyesület is e fölöttébb megtisztelő üdvözletért. A tanári hivatást mindig igen nagyrabecsültem, sőt az iránt különös hajlandóságot és rokonszenvet éreztem. Ha körülményeim pálya- választásra utaltak volna, valószínűleg a tanári pályát választottam volna. Fiatal koromban komolyan gondolkoztam azon, hogy megszerezni igyekezzem az egyetemi magántanári képesítést és állást. Mindezeknél fogva különösen értékes és becses rám nézve az a megtisztelő elismerés és jóindulatú méltánylás, amely az igen tisztelt ev. tanári egyesület üdvözlő levelében foglaltatik. A közéletben való működésem megítélésére nem tartom magamat hivatottnak. Nyugodtan fogadom mások ítéletét. A méltányló elismerést hálával fogadom. Sohasem kerestem a közéletben a személyes érvényesülést ; használni igyekeztem a közjónak, ha talán nem mindig sikerrel, de mindig jó szándékkal. Geőcze Sarolta Ulrich Ede
