Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 10. szám - Egyházi és iskolai hírek
404 Igazgatóságának ideje fordulópontot jelöl a bonyhádi algimnázium történetében. A tősgyökeres magyar fajnak ahhoz a typusához tartozott, melyre az alkotó magyar elnevezés illik legjobban. Testestől-lelkestől gyakorlati ember volt, aki nem épitett légvárakat, számitásaiban a valóság szilárd alapján állt, de amit egyszer kivihetőnek, egyháza és hazája érdekében szükségesnek ismert fel, abból többé nem engedett, hanem hajthatatlan tettereje teljes latbavetésével iparkodott megvalósítani. Emlékét a magyar ev. tanügy történetében a bonyhádi algimnáziumnak főgimnáziummá való fejlesztése teszi áldottá s feledhetetlenné. Még 1890-ben vetette fel először az eszmét s bár első kísérleteit nem koronázta siker, az eszmének tüze többé nem aludt ki lelkében. Hamu alatt lappangó parázs maradt, melyet a kedvezőbb körülmények fuvallata mindig kész volt fennen lobogó lánggá szítani. Az intézet 100 éves jubileumi ünnepségei, 1906-ban, szolgáltatták ezen éltető fuvalmat. Gyurátz Ferenc püspök és Ihász Lajos egyházker. felügyelő ünnepi látogatásán vetődött ismét felszínre a kifejlesztés eszméje s innen kezdődött Gyalog István igazgatónak bámulatra méltó tevékenysége a kiegészítés anyagi feltételeinek megteremtésére. Tisztán az ő személyes érdeme, hogy a helyi és vidéki társadalmat meg tudta mozdítani az ügy érdekében, széles rétegeket meg tudott győzni a főgimnázium szükségességéről s sokaknak áldozatkészségét fel tudta lelkesíteni az adakozásra, A főgimnázium aranykönyve örökre meg fogja örökíteni a nemesszívű adakozók emlékét, de mindenekfelett az övét, mint aki a 70.000 K-t kitevő tőkét megteremtette. Miután a kifejlesztés előfeltételét biztosította, gondoskodnia kellett az intézet elhelyezéséről s fáradhatatlan utánjárását e téren is teljes siker koronázta, mert a kultuszkormány hozzájárulásával felépült a pompás új épület, melyet 1908-ban adtak át rendeltetésének. Az új főgimnáziumnak virágzását azzal biztosította, hogy az üresen maradt a 1 ginn áziumi épületet internátusnak rendeztette be, a tápintézet részére pedig új épületet emeltetett, mely időnként 200-nál több tanulónak nyújtott ellátást. De nemcsak a külső keretek megalkotásában volt ő nagy; az ifjúság szeretetétől vezérelt lelke gondoskodott arról is, hogy a fényes keretet viruló élet, minden szépért s nemesért lelkesedő szellem töltse be. Valóságos atyja volt a gondjaira bízott ifjúságnak, meleg érdeklődéssel viseltetett kísebb-nagyobb bajai iránt, jóságos szívvel meg tudta bocsátani apró csinytevéseit s közvetlen leereszkedésével bizalmat tudott kelteni tanítványai lelkében, mely évek során szoros ragaszkodássá nemesűlt, melynek elszakíthatatlan szálai még az eltávozás után is szivéhez kötötték a gyermekből férfivá edződött volt tanítványokat. A tantestületnek atyai barátja volt mindenha. Kedves Pista bátyja volt minden kartársának, aki a kezdőt bölcs tanáccsal szolgálta a nevelés és oktatás rögös pályáján tett első léptei folyamán, a gyakorlottat őszinte magyar lelke szeretetével fogadta szelíd, derűs humortól mindig eleven társaságába. Hatalmas, árnvaslombú tölggyhöz volt hasonló, aki pihenést, üdülést, megnyugvást s menedéket nyújt At mindazoknak, akiket az élet útja közelébe vezetett.
