Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 10. szám - Megjegyzések
B84 A rosszhirű tanügyi mis-más, egyveleg (amalgam) mielőbbi eltörlése az egész vonalon mindenütt, ahol lehetséges, történjék meg. A magaslati fekvésű liceumok felállítását, betegeskedő, gyönge szervezetű gyermekek számára, szintén ismételve sürgetik. Az előbbi indítványokon és kérelmeken kívül, amelyek a korábbi gyűléseken elhangzott és határozatra emelt óhajtásokkal jobbadán azonosak, kívánja a szövetség, hogy az I. osztályból (sixiéme) a II-ikba (cinquieme) szóló átmeneti vizsga ne viseljen különös jelleget, az 1925. évi rendelet meg, amely ilyennel ruházta fel, vonassák vissza. Gyöngélkedők, hirtelen rosszullevők részére minden intézetnél külön szoba legyen berendezve még akkor is, ha csak bejáró növendékek látogatják az iskolát. Kívánják végül, hogy a líceumok- és kollégiumokban kezelt rendelkezési alapokat legalább részben, a múzeumok és egyéb tudományos vagy ipari gyűjtemények látogatásának megkönnyítésére, illetőleg szegény tanulók támogatására használják fel és hogy mozgóképszinházi berendezéseket minden líceum- és kollégiumnak bocsássanak szabad rendelkezése alá. A miniszter szívesen fogadta a küldöttséget és az előterjesztett kívánságok legtöbb pontjára vonatkozólag jóakaratú készségét és pártfogását Ígérte meg. A sok szó érte „amalgam" kérdésre célozva különös sajnálkozását fejezte ki, hogy alapos, döntő kísérlet még nem történt a francia irók olyan természetű, eredeti, mert magukból merített, magyarázatával, amely a latin filológiai színezetű, tehát idegen jegyű módszerrel szakítani tudna. Az osztályátmeneti vizsgával szemben tartózkodó állást foglalt ugyan el a miniszter, de a szülők gondolkozását nem helyteleníti; amennyiben selejtező vizsgának a jelzett korbeli fiúk még egyáltalán nem vethetők alá. A testi nevelést érintő törvényjavaslat — úgymond — most készül és a szülők egyesületei majd fel lesznek hiva e tárgyban véleménynyilvánításra. A küldöttség tagjai távozásukkor biztosították a minisztert arról a szives, odaadó jóakaratról, amellyel a szülői egyesületek a tantestületeket mindig hajlandók támogatni. Megjegyzések. 1. A Rőser-botrány megrázott, felháborodással és szégyenkezéssel töltött el bizonyára minden becsületes magyar lelket. A magyar kulturfölényért hevülő lelkesedésünket ilyen kulturbotránynak kellett lehűteni! De nem elég botránkoznunk, szégyenkeznünk. Arra kell törekednie minden illetékes tényezőnek, hogy ilyen botrányok a magyar kultúra mezején soha többé elő ne fordulhassanak. Erre pedig csak egy út vezet: magánintézeteknek nem szabad adni nyilvánossági jogot. Nem szabad megengedni, hogy magánintézetek államérvényes bizonyít
