Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 10. szám - Szelényi Ödön: Jelentés az Országos Evangélikus Tanáregyesület 1927–1928. évi működéséről
381 Nagymérvű változások történtek az idén iskoláink vezetésében. Oly kipróbált férfiak, mint Hittrich ö., Saskó S., Vietorisz I. igazgatók nyugalomba vonultak, hogy átadják helyüket Mikola Sándor, Raskó Kálmán és Teltsch K. kartársainknak, kiket e helyütt is meleg bizalommal köszöntünk. A 3 igazgatón kívül nyugalomba vonult két nagyérdemű kartársunk : Kutlik Endre és Tóth Kálmán. Legtöbbjük érdemeiről a Protestáns Tanügyi Szemle már megemlékezett. Áttérve kartársainkat ért kitüntetésekre, megemlíthetem, hogy Szigethy Lajosnak az egyházi főhatóság által igazgatóvá és Vietorisz Józsefnek pedig a Kormányzó által főigazgatóvá történt kinevezése mindnyájunk körében őszinte örömöt váltott ki. Itt említem meg, hogy Vietorisz József az idei költői dicsőségét is fokozta azzal, hogy a Kisfaludy Társaságban bemutatta az Ars poétika mea c. tankölteményét. Hasonló örömmel fogadtuk, hogy nagyérdemű, országoshirü kartársunkat, Mikola Sándort, aki a nyári szünidei tanfolyamon is előadónként szerepelt, egyházi főhatósága az igazgató címmel tűntette ki, a vallás- és közoktatásügyi miniszter pedig az állami középiskolák ill. igazgatók statusába osztotta be. Végül kötelességemhez híven regisztrálom, hogy Magassy Sándor soproni tagtársunkat a Kormányzó a harctéren szerzett érdemeiért vitézzé avatta. Jelentem, hogy egyesületünk képviselve volt Benka Gyula szobrának fölavatásán és a Böhm emléktábla leleplezési ünnepségén, Ez utó obival kapcsolatban nem szabad elfelejtenünk, hogy az emléktábla eszméje Szigethy kartársunktól ered, aki ezenfelül tekintélyes pénzbeli adományával a terv megvalósítását jelentékenyen elősegítette. Sajnálatunkra nem vehettünk részt Marhauser Imre tanár arcképének a leleplezésén. Végül nagy mulasztást követnénk el, ha nem üdvözölnénk őszinte szeretettel tanító testvéreinket abból az alkalomból, hogy révfülöpi üdülő házukat megnyitották és nem mondanék nekik meleg köszönetét azért, hogy tanártestvéreinknek mindjárt az első évben helyet adtak benne. És ezzel eljutottam a fekete krónikához, melybe az idén, hála az isteni gondviselésnek, csak két halálesetet kell följegyeznem. Két, egy- egy intézetnek szentelt hosszú élet kialvásáról van szó és mindkét halottunk a felekezeti iskolákban különösen terhes igazgatói tisztet viselte hosszú ideig. Zorkóczy Samu pozsonyi líceumi és Gyalog István bonyhádi reálgimnáziumi kartársaink az örökre eltávozottak, kiknek emlékét a mai gyűlés jegyzőkönyvében kell megörökítenünk. Ezenkívül még csak azt javaslom, hogy a mai gyűlés jegyzőkönyvében emlékezzünk meg gróf Tisza István, nemzeti összeomlásunk vértanújának a haláláról, melynek most volt 10-ik évfordulója. Ha vannak is közöttünk, akik annak idején politikai irányával nem értettek egyet, de azt mindenkinek el kell ismerni,hogy egész ember és egész magyar volt és ezért őt immár a nemzetet vezető nagy ideálok sorába kell iktatni. Jelentésemet ezzel be is fejezem és midőn azt a m. t. Közgyűlés megítélésére bízom, elnézést kell kérnem azokért az esetleges hiányokért, melyek ily beszámolónál szinte kikeriilhetetlenek. Szelényi Ödön.
