Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 10. szám - Szelényi Ödön: Jelentés az Országos Evangélikus Tanáregyesület 1927–1928. évi működéséről
376 nak egymással. S itt tág munkatere nyílik a Rendtartásban elő nem irt, de a tanári lelkiismeretben gyökeredző nobile officiumnak — ahogy Benka Gyula nevezi — mely különösen az esendő, a gyenge, a túlságosan szerény, félénk, bátortalan, vagy ahogy az egyéni lélektan főképviselője, Adler mondja: az „alsóbbrendűségí érzéssel“ sújtott gyermekeknek megértésében, felemelésében, megvigasztalásában új útra térítésében keresi és találja egyik legszebb feladatát. Noteszunkba jeligéül lehetne felírnunk: a művész a kifejezésért küzd az anyag ellenállásával, keménységével, érzéketlenségével, — a lelkek formálójának küzdelme sem kisebb : mindezen felül még az alsóbbrendűségí érzést is le kell győznie; de ne hagyja cserben soha az alkotási vágy s a siker optimizmusa. A hangulat indítja meg a művész ihletét, amelynek annyira áhított pillanataiban a műalkotás öntudatlanul formálódik s emelkedik a képzelet szárnyán az alkotó lelkében. De a legszárnyalóbb képzelet sem teremt a semmiből: a művészi lélek tudatos és tudatalatti tartalmából táplálkozik. A tanítás ihlete sem meríthet másból, mint a tanár lelki kincstárából, gondolati és érzelmi értékeiből, amelyeknek gazdagodását, teljességét Benka szerint az éri el, aki nem restül meg az önképzésben, nem lazul meg az önbirálatban és önfegyelmezésben, nem gyakorolja magát a megtorlásban, hanem sokkal inkább a kiengesztelő bocsánatadásban . . . s akinek — tegyük hozzá — intuícióját az a krisztusi szeretet táplálja, amely a kényelemnek, modorosságnak, kíméletlenségnek azt kiáltja: „Engedjétek hozzám a kisdedeket . . . Hölgyeim, Uraim, úgy érzem: e néhány töredékes szóval-gondo- lattal ama szobor ércajkának voltam tolmácsa. Ha valamikor, napjainkban van szükség ihletett tanításra. Élvhajhászat és frivolság, törtetés és balkanizmus, közöny és kishitűség annyi démontársával dúlja az emberi társadalmat, sajnos : nemzetünkét is — s ezeréves hazánk romokban hever. Mindenki lesi, várja, könyörgí az újjászületést ez esendő világban, bár kultúrájának alkonyát is megjósolták már . . . Ám az újjászületés csak új nemzedék útján válhatik valóra. És hogy ez bekövetkezzék, a társadalom, elsősorban a családok könnyel áztatott mea culpája s a tanári és tanítói rend ihlete szükséges hozzá. Mi megtesszük kötelességünket, mi hirdetni fogjuk az optimizmust . . . Ennek reményében mai közgyűlésünket megnyitom. Dr. Rell Lajos. Jelentés azOrsz. Evang. Tanáregyesület 1927 28. évi működéséről. Az 1927—28-as esztendő mindenkor a magyar kultúrpolitika és magyar közoktatás legproduktivabb korszakai közé fog számítódni, oly sok történt, ami a krónikaírók tollára érdemes. Elsőben is megjelentek az „ Utasítások a középiskolák tantervéhez“. Általában az volt a benyomás, hogy az új utasítások megtartották a
