Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 9. szám - Hazai és külföldi irodalom
363 segít, amit állandóan kívánnak is, no meg a rendszeres tanárképzés. Ez utóbbit az evangélikus Schedius Lajos 1828-ban, ugyancsak hít- sorsosunk, Hunfalvy Pál 1841-ben kívánta; ő azt is megjegyzi, hogy sehol sem tanítják a tanítást, szerinte „tanító (tanár)-képzőintézet felállítása az iskola javításának eleje“. A mieink Németországban látnak rendszeres tanárképzést, szemináriumi munkát, látják a hospitálás fontosságát, a próbaelőadások hasznát, s ezeknek meghonosítására törekszenek. De mennyi idő telik el, míg szakképzett tanárok nevelnek s nem olyanok, kik egy leckével járnak csak az osztály előtt. Sok idő ! — hiszen még magam is ismertem olyan tanárt, ki a tárgynak csak egyes részleteit tanulta be tényleg egy órával növendéke előtt. Még sok mindenre ki lehetne itt térni; azt hiszem azonban, soraim igazolják, mily tartalmi gazdagság jellemzi Kornis hatalmas művét, melyet el kell minden magyar pedagógusnak olvasni. Budapest. Dr. Böhm Dezső. Kortársaink. Szerkeszti: Hankiss János. Szondy György : Csathó Kálmán, Zsigmond Ferenc: Herczeg Ferenc,Hankiss János: Tormay Cecile. Hézagot pótol ez a könyvsorozat irodalmi életünkben s olvasóink körében egyaránt. Szerkesztője szerencsés ötlettel elevenítette fel ezt a több évtizeddel ezelőtt már fölvetett eszmét, amely az élő irodalom és az olvasótábor közt aranyhidat építeni van hivatva. Középúton halad e kiadás a komoly irodalomtudomány és a szórakoztató irodalmi olvasmány között. Elsősorban a kalauz szerepét tölti be minden egyes kötete. Az írók nagy tömegéből egyes irodalmi értéket képviselő élő művészre, kortársunkra hívja fel a közfigyelmet. Nem értékelni akar, mint inkább ismertetni, megértetni, esetleg megkedveltetni óhajtja a kiszemelteket. Hogy íróinkat szélesebb körű érdeklődés előtérébe állitja, addig elsőrangú kultúrmissziót teljesít, de ha az „Előkészületben" jelzett írók mindegyikére, a kevésbbé jelentékenyekre is rákeriti a sort kiadványai keretében a szerkesztő, kissé többet is végez, mint amire vállalkozott. Efemér értékű írókra ugyanolyan értékmérőt alkalmazni talán mégsem kellene, mint komoly irodalmi nagyságokra, pláne egy és ugyanazon terjedelemben. Az „egységes irodalmi közvélemény kialakítását“ érintő távolabbi célzata pedig részint kivihetetlen, részint meg nem is kívánatos. Uniformizálni ízlést úgysem lehet; hadd legyen a közvélemény minél változatosabb, csak alkossanon egyáltalán véleményt kortársaink felől s olvassa is őket minél számosabban mindenféle rétege az olvasóknak, hiszen ha a figyelmet igazán fel tudta kelteni a vállalat valamelyik füzetkéje hőse iránt, már elérte célját; a többit elvégzik az illető írók művei. Az ízléses kiállítású füzetek mindegyike 40—50 oldal terjedelemben jelenik meg az író arcképével és aláírásával. Szondy György tanulmánya Csathó Kálmánról 7 fejezetben, adja Csathó írói képének kialakúlását a Kis Laptól az Üj Időkig. Különös előszeretettel leplezi le regényhőseinek élő mintáit, az egytípusú női alakjait (Ibolya és rokonai), az író örök-témáját, a hódítást és annak
