Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 8. szám - Külföldi lapszemle
316 A fiú szemében ez, ódivatú, idejét múlt gondolkozás. Az élet neki csak úgy ér valamit, ha élvezettel, külső tisztességgel kínál; mig az apának a kötelességteljesités mindennél elébb való; ő bármely becsületes munkát sokra tart, végezte légyen azt büszke lovag, vagy megvetett paraszt. Az apa és fiú nézetei ezért nem férnek össze. Az ellentét köztük oly mély s kiélezett, hogy a legszorosabb vérségi kötelék is, amilyen csak apa és fiúé lehet, utána szakad és az apai szív halálosan vérzik bele. 4. Aus der Werkstatt des lateinischen Anfangsunterrichtes, c. W. Rögei tanügyi tanácsos őszinte, keresetlen szavakban tárja fel, milyen módszert kell követni a kezdő tanárnak, hogy mint „magister vere Latinus",a tiro Latinusoknak a latin nyelv tanulását valósággal ludus latinussá tegye, a kezökbe adott „Ludus Latinus" nevű olvasókönyv segítségével. A modern latin nyelvi kezdő oktatás próbáját akarja nyújtani, anélkül, hogy a mester szavára esküt kívánna bármely fiatal kezdő tanártársától. Hiszen, teszi hozzá mindjárt bizalomkeltően: sok út vezet Rómába . . . Kiindul a német szókincsbe bő áradattal beözönlött és közhasználatbem polgár-jogot nyert különféle természetű latin szavak elterjedtségéből, miként a mi utasításunk is teszí a magyar köznyelvben meg- honosult hasonló kifejezésekkel. Miután ezzel a művelettel szándékát, a csodálkozás érzetét (a nihil admirari ellentétekép) könnyűszerrel elérte, megkezdődnek nála az első latin leckéhez szolgáló fordítási elő- gyakorlatok. A latin és német nyelvformák különbségeinek megfigyelésére utasított és azok szóvátételére felbátorított tanulók csakhamar rájöttek, hogy a latin főnevek előtt nem szokott nem-jelölő szócska állani; inkább a szó vége jelzi a nemi különbséget, mig a németben névelő- és szóvége együtt. További fölfedezés volt a mindkét nyelvben egyező t-betű a szó végén. A hol meg a római hódításnak, latin műveltségnek emlékei maradtak fenn, pld. mint sok vidéken, régészeti ásatások utján feltárt csatorna, vízvezetéki maradványok, közlekedési útak, ház, nyaraló, fürdő, arena, circus-omladék, stb. mindezt föl kell használni már a kezdő tanításban s ezzel nyilvánvalóvá tenni, hogy az az állitólagos holt nyelv a történelem, a művészeti múlt gazdagításához, megelevenitéséhez sokfélekép hozzájárul. Hodiernus dies filius est crastini. Az „inflatios“ világ nem régmúlt korszaka, a bútorok, szövetek, stb, fejében kapott apró és lábas jószágaival könnyen érthetővé teszi a latin pecunia szónak eredeti alapjelentését (pecu = barom). Ilyen alapon fölépítve, később ismerős szavakból takaros kis latin darabok állíthatók össze. „Szeretném én azt a sextanust (sestát) látni“, kiált fel lelkesülten a szerző, „aki meg nem szeretné a latint, mikor a hazai várakról, templomokról és nagy elődökről valamit latin nyelven cseveghet vagy írhat!“ Az előbbi rövid műveltségtörténeti eszmélődések után új példák kerülnek a táblára a többesszám kedvéért, együttmunkáló, elmeinditó rávezetéssel. A puella clamat és gallina clamat-féle mondatok megint új területre kalauzolnak, t. i. megértetik a fiúkkal a rómaiak és németek elütő képzet-világát, valamint azt is, hogy fordítani nem szabad
