Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 8. szám - Hazai és külföldi irodalom
298 Hazai és külíöldí irodalom. Dr. Toros László : A német tanítóképzés főiskolai színvonalra emelése és tanulságai. Budapest. 1927. 45. oldal. — Ez a kis tanulmány már ismerősünk a Néptanítók Lapjából. Jó, hogy külön lenyomatbem is megjelent, igy az egész gondolatmenet épségben áttekinthető, s most már lehet foglalkozni a benne felvetett tervekkel. Kell is foglalkozni, mert nagy és súlyos dolgokról van szó ebben a kis füzetben. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a tanítóképzést német mintára vigyük át mi is az egyetemre. Középiskolai vagy kereskedelmi iskolai érettségi után két évig az egyetemen tanulna a tanítójelölt, mégpedig szakot választana, de „el tudják ők azért tanítani bízvást a többi tárgyakat is, mert ha még annyi tudást sem adnának a középiskoláink, vessük nekik a bontószerszámokat, hogy kő kövön ne maradjon belőlük.“ (40. o.) A tanítójelölt „olyan tanári alapvizsga félét, alsóbb tanári vizsgálatot“ tenne szaktárgyából s igy „alkalmazható volna a középiskolák alsóbb osztályaiba is." (41. o.) Mielőtt szerző terveihez hozzászólnánk, emeljük ki füzetéből először is azt, hogy a hatalmas Poroszország nem vitte az egyetemre a tanítóképzést, s bár a tanítói pálya előfeltételéül a középiskola elvégzését teszi, magát a tanítóképzést külön tanítóképző főiskolákra bízza. Említsük meg továbbá azt, amiről Törös nem beszél, hogy a katolikus délnémet tartományok, Bajorország, Würtenberg, mindeddig megmaradtak a régi szemináriumi kiképzés mellett; s mutassunk rá, hogy az egész németbirodalomnak csak aránylag kis részében, bár több államban, hozták be a tanítók egyetemi képzését. Azután idézzük magát a szerzőt: „Néhány év múlva pedig már tapasztalatok fognak rendelkezésre állaní s a tények alapján lehet végérvényesen állást foglalni.“ (16. o.) A szerző tehát némileg sietett a „tanulságok“ levonásával. A német reformból s Törös terveiből helyeseljük, hogy a leendő tanító végezze el a középiskolát és tegyen érettségit, A továbbiakban E. Spranger álláspontjához csatlakozunk, s nagyrészben magunkévá tesz- szük Becker porosz kultuszminiszternek a tanítóképző főiskolák mellett felhozott érveit. (Die pädagogische Akademie im Aufbau unseres nationalen Bildungswesens.) Nem helyeseljük Törös terveiből a tanító szakválasztását s ebbői kifolyólag azt sem, hogy a tanító a középiskola alsó osztályaiban tanítson. Indoklás: Egész művelődésünk alapját a népiskola, tehát a tanító rakja le. Amig tanítóképzésünket a lehető legjobbá nem tesszük, addig egész művelődésünk gyenge alapokon áll. A középiskola gyengén előkészített anyagot kap a mai népiskolából, s az „alap“ gyengeségét sohasem tudja többé pótolni. Mindig homokra épit, s az érettségit tett ifjú képzettsége, főiskolai tanulmányokra való alkalmassága ellen az egyetem emel panaszokat. Kétségtelen, hogy a tanítóra vár a legnehezebb feladat. Nem csupán azt várjuk ma tőle, hogy a gyermeket megtanítsa az olvasás, írás számolás ismeretére, a földrajz, történet stb. elemeire,
