Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 8. szám - Fejér Lajos: A fascista nevelés
290 A tanítás menete tejesen a tanuló kívánalmaihoz alkalmazkodik, az a leghelyesebb módszer, mellyel a tanulók meg vannak elégedve. A gyermekeknek joguk volt közbeszólni, helyeselni. Iskolájának kétségkívül nagy sikerei voltak, de ezek nagyrészt az ö pedagógiai hivatottságához fűződtek. Tehát az ő eljárását általánosítani akkor sem lehetett. Mai szemmel nézve, Tolstoj iskolája és az ő elmélete sokban az úgynevezett „új iskola“ szellemére emlékeztet. A „Landerzichungsheim“-ok szintén a természet ölén alakulnak és ott is nagy szerepe van a szabadban való játéknak, kirándulásnak, fürdésnek, kézimunkának, stb. Az iskola : „gyülekezet,“ család; a tanító igazi tanácsadó, az egyéni szabadságnak tág tere van. Szintén időszerű ma Tolstoj törekvései közt a dolgozó népnek és munkájának új értékelése, a „falu“, a „vissza az anyaföldhöz“ jelszó. De nagy igazságai mellett vannak nagy hiányai és túlzásai is, igy különösen a kultúrának elvetése, illetve eudaimonisztikus értékelése. így is helyet kér a nevelés történetében. Sz. Ö. A íascista nevelés. Talán az egy spártát kivéve, nincs a föld kerekén állam, mely úgy tudná fegyelmezni gyermekeit, mint a mai Olaszország. Utasok beszélik, bármily kis olasz községbe lép az ember, biztosra veheti, hogy négyes sorokba osztott, katonás tempóban, kemény léptekkel haladó fiúcsoportokkal akad össze. A parancsszó, a rendelet végrehajtása, az elöljárók irányitó intézkedése szakasztott az, ami a katonai gyakorló téren otthonos. Egy jelre megáll a csapat, mint a cövek, másikra indul mint a gép. És ne gondoljuk, hogy mindez a nagyoknak idétlen majmo- lása, nevetséges katonásdi móka. Minden nemzet gyermekei szeretik a játékot, szeretnek katonásdit játszani. De náluk a komoly kép, az odaadó, feszült figyelem, készséges akarat mind azt mondja, hirdeti, itt nem játékról, nem pihenésről van szó, annál kevésbé szórakozásról. Ez a gyakorló, komoly ifjúság szentül hiszi (az arcáról olvashatod le), hogy valami nagy eszme, szent cél érdekében dolgozik és híven végzi annak velejáró szertartásait. Még ha foglalkozását játéknak minősítjük is, ez a játék (erős a meggyőződése) a haza javáért történik, mint latin ősapáik vallották; jelszavuk az, mi a hajdan való római gyermekeké : pro patria ludimus. Ennek büszke tudata lerí a legkisebbnek arcáról is. És ami egykettőre feltűnik a szemlélőnek: a cserkészek szeretetre
