Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 8. szám - Borsos Károly: Október 31.
Október 31. a legnagyobb, legsorsdöntőbb történelmi dátum Krisztus születése óta. E nappal indul meg a hitjauítás munkája, a szörnyűmód deformálódott keresztyén egyház reformációja. Luther hatalmas kalapácsütései betörték a tömlöcajtót, amely mögött az egyház feje őrizte, rejtegette a Krisztus evangéliumát s ebből a nagy kincsből, ebből a minden hívőnek üdvösségére szánt isteni ajándékból csak annyit mutatott a világnak, csak annyit fordított a beteg emberi lelkek gyógyítására, amennyit hatalmi igényeinek sérelme nélkül célszerűnek tartott. A kinyitott tömlőéből előtörtek az evangélium hatalmas erői, örök igazságai s végezni kezdték áldott munkájukat a rájuk szomjazó emberi lelkekben. Az evangélium örök igazságainak napfényre hozása, az emberiség közkincsévé tétele, az embervilág életébe hatóerökül beállítása: ez a reformáció elvitathatatlan örök érdeme, ez ad mérhetetlen jelentőséget 1517. október 31-nek. Ami szépet, nagyot, örökértéküt alkotott az emberi kultúra 1517 óta, az mind-mind a Krisztus evangéliumából kiáradó örök isteni erők gyümölcse. S hogy ezek az erők végezhették munkájukat úgy, ahogy végezték: az a reformáció bilincstörő, lélekfelszabaditó nagy harcainak eredménye. Hősök légióinak önfeláldozása, mártírok vérhullása nyitott utat az evangélium erőinek országok határain keresztül, szent áhitozással kitárult emberi szivek kapui felé. S hogy a felszabadult evangéliumi erők 400 év alatt nem tudtak nagyobb eredményeket felmutatni, mint amennyit szemeinkkel láthatunk, annak okát egyházi és világi hatalmasságok gátló munkájában, az emberi bűnök és gyarlóságok félelmes sokaságában kell keresnünk. Fájdalom, még még ma is nagyon sok bűne, baja, betegsége van az emberiségnek, amelyeknek egyedüli orvossága csak a Krisztus evangéliuma lehet.
