Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 7. szám - Pályi: A III. tanügyi kongresszus "Testnevelési Szakosztálya"
256 iskola között. Nagyon helytelen volna vidéki városainkra ráerőszakolni a leánykollégiumot, már csak azért is, mert így a vidéki tősgyökeres magyar leányokat zárnánk el attól a lehetőségtől, hogy egyetemi tanulmányokat folytathassanak. Nem a latin nyelv és a mathematika teszik idegesekké, vérszegényekké a középiskolás leányokat, ahogy előadó állítja, hanem a fiúkénál nagyobb szorgalmuk, lelkiismeretességük, a kicsinyeskedésre való különös hajlamosságuk s azok a fiziológiai okok, amelyek egyformán jelentkeznek, érvényesülnek a leányoknál, akár kollégiumba, akár más leányközépiskolába járnak azok. A leánykollégium, ha komoly munkát végez, ép úgy megárthat a gyengébb szervezetű leányoknak, mint egyéb leányközépískola. Gajda Béla igazgató közvetítőként javasolta, hogy vidéki városokban önálló leánykollégiumok nem, legfeljebb csak bifurkált leányközépiskolák szerveztessenek úgy, hogy egyik águk líceum vagy gimnázium, a másik leánykollégium legyen. E javaslathoz Borsos Károly is hozzájárulván, a szakosztály azt egyhangúlag elfogadta. IV. Végezetül dr. Horvay Róbert: Az élő nyelvek sikeresebb oktatása mellett emelte fel szavát. Szerinte: 1. Addig nem lesz meg a kívánt eredmény, amíg a tanulók létszámát 40-re le nem szállítják, sőt a modern nyelvi órákon még ezentúl is kettéosztással legfeljebb 20 tanúló legyen, 2. Egy intézetben egy nyelvben egységes legyen a módszeres eljárás s felmenő osztályokban tanárcsere csak igen megokolt esetben történjék, 3. A tankönyvek nyújtsák a feltétlenül szükséges szóanyagot, ami állandóan ébren tartassék. Irodalmi művek jegyzetes kiadásáról is gondoskodni kell, 4. A szakfelügyeletek eredményeit a tanársággal közölni kell, hogy azok gyakorlatilag értékesíthetők legyenek, 5. Az aktiv nyelvtanárokat időnként külföldre küldjék ki ismereteik felfrissítésére. A szakosztály Waldapfel János és többek hozzászólása után elfogadta e javaslatot. Dr. B. I. A HL tanügyi kongresszus „Testnevelési szakosztálya“ a Testnevelési Főiskola dísztermében tartotta meg rendkivül változatos programmal gyűlését, Demény Károly államtitkár elnöklete alatt, kinek mélyen járó, rendkivül széles látókörre valló, a. testnevelés minden ágát és vonatkozását alaposan ismerő és tárgyaló felolvasását viharos tetszéssel fogadta a termet zsúfolásig megtöltő testnevelési tanárok kara. Arra a föltett kérdésre, hogy : „Elégséges-e az iskolai testnevelésre szánt idő a kitűzött célok elérésére?“ az itthoni és jóformán a világ összes kulturállamaira kiterjedő tanulmány-utjai alapján megállapítja, hogy célunkat csak az összes típusú és fokú iskolákban bevezetendő
