Protestáns Tanügyi Szemle, 1928

1928 / 6. szám - Papp László: Az Országos Református Tanáregyesület közgyűléséről

213

terhet jelent. Miért? Mert nem alkalmazkodunk a szelekcióhoz. — A legalsó néposztály szellemileg teljesen értéktelen elemei is középiskolát végeznek. — A mai viszonyok megkívánják idegen nyelvek tudását, ennek egyedül helyes módja s útja a Collegium Hungaricum-ok. — Egyetlen komoly nemzet se szorítja vissza a görög nyelvet, még a leggyakorlatiasabb német és angol sem.

Wekerdi debreceni tanár felsorolja a statusrendezéssel összefüggő sérelmeket. Különösen hangoztatja a korpótlék visszaadását. Nem helyes beállítás az, hogy a korpótlékot elvették, mivel magasabb osztályba is mehetnek a tanárok. — A magasabb fiz. osztály megnyitása más — tisztviselő — csoportoknál is megtörtént s oka a pénz elértéktelenedése. — Eddig azért küzdöttünk, hogy a birákkal egyforma elbánásban részesüljünk, most korpótlékunk elvesztésével a többi tisztviselőkkel szemben is háttérbe szorultunk. — Kornis Gyula szerint is csak „átcsoportosítás" történt. Kultuszminiszterünk vagy nincs meggyőződve e kérésünk jogosságáról s akkor meg kell őt győznünk, vagy meg van győződve, de olyan erőkkel áll szemben, amelyekkel szemben nem tudta érvényesíteni akaratát s ez esetben háta mögé kell állnunk s álláspontját támogatnunk. — Egységes eljárás céljából a kérdést átteszik az Orsz. Tanáregyesületekhez.

Ezután Jakucs István olvassa fel pénztári jelentését. Majd a választmány javaslatai kerülnek a gyűlés elé. — Ezt követik a szakosztályok előterjesztései. Közülök kiemelem a vallási szakosztály ama kérését, hogy az önálló hitoktatókra kiterjesztett jogokat a vallástanárokra is terjesszék ki.

A tárgysorozat letárgyalása után Dóczi Imre köszönetét mondott a budapesti tanári testületnek a közgyűlés előkészítéséért; bejelentette, hogy a jövő évi gyűlésre a hajdúböszörményi ref. gimn. és egyház hívta meg az Egyesületet s a gyűlést berekesztette.

D. u. két órakor a pesti ref. egyház látta vendégül a gyűlés résztvevőit a Gellért szálló pompás márványtermében. Több mint 200 teríték, kitűnő és bőséges enni- és innivaló, az aprólékosságig kiterjedő figyelem a rendezőség bőkezűségét s hozzáértését mutatta.

Nyolc beszéd hangzott el a banketten, Az elsőt Szászy Béla mondotta s a legelső magyar embert: a Kormányzó úr Ofőméltóságát éltette. A beszédet felállva hallgatták meg.

Imre Sándor Dóczi Imrét köszöntötte fel; Dóczi Imrét, aki a magyar tanárok körében határozott fogalom, egy darab itt élő valóság a múltból, biztosíték a jelenből s ígéret a jövendőből. Mindnyájunknak jelenti az eszményeket, melyeknek erejével naggyá lett a ref. iskola régen, jelenti az erőt, mely nehéz helyzetben fenntartotta az iskolát s jelenti most e nehéz viszonyok közt, hogy az ő példájának követése, az ő hihetetlen kötelességtudásának a magunkbafogadása, az ő igazság- szeretetének következetes érvényesítése, az önzetlenség, amely benne él: ref. iskoláink megmaradását lehetővé teszik és súlyukat biztosítják. Benne látjuk ez Egyesületet, amely az ő keze nyomán olyan, amilyen. . . . Megteheti, hogy erővel kiszakitja magát most közülünk, de a magyar tanárságnak, különösen a ref. tanárságnak a szívében ott marad mindenkor.