Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 6. szám - Dóczi Imre: Elnöki megnyitó az Országos Református Tanáregyesület budapesti közgyűlésén
202 szerűvé tette társadalmunkban. A tanár az iskolában elkövetett öngyilkosságával tanítványainak hitét és erkölcsi érzését ingatja meg; a nevelőnő a templomi oltár előtt oltva ki életét, az Istentől és vallástól való lelki ürességnek adja megrendítő példáját. E beteges állapoton csak a nevelés segithet. Vallásos és erkölcsi nevelésünket kell mélyítenünk tanításunkkal, példaadásunkkal, nagy jellemek mintaképeivel, a történelem tanulságaival, az irodalom műremekeivel s az Istenben és erkölcsi világrendben vetett hit erősítésével. Meg kell mutatnunk, hogy az erkölcsi erő nagyobb a fizikai erőnél, s mint a harctéri katonát, még akkor is fenntartja az embert, mikor a fizikai erő már elernyedt az élet küzdelmeiben; a vallásos hit pedig a Jób szenvedéseit is reménységgel viseli, melyek között a hitetlenség már Istenét is elátkozza. De köznevelésünk fejlesztésének a szellemi és erkölcsi nevelés fokozása mellett ki kell terjednie a nevelésügy harmadik ágára, a testi nevelésre is. És ha erről a miniszteri körlevél nem szól, oka csak az lehet, hogy testnevelésünk a világháború óta, annak hatása alatt, kapcsolatban az európai testnevelési mozgalmakkal, eddig soha nem tapasztalt lendületet nyert. Iskolai életünket a tornaórák és játékok testedző gyakorlatai mellett sportkörök és cserkészcsapatok serény működése élénkíti, s tanintézeteink szinte az ó-görög yvfivct aior-ók modern alakját öltve fel, a test és lélek hármonikus kiképzésével mintegy a görög xaXoxa yaő-ia nevelési ideálját vetítik át nemzeti társadalmunkba. E nevelési irány állandósítása és tovább fejlesztése, kiegészítve az iskolán kívüli levente-intézmény országos szervezésével, hivatva van a Trianon által ránk erőszakolt lefegyverkezés pótlására is, hogy ha egyszer a sorsdöntő óra elkövetkezik, művelt nemzeti hadsereget állíthasson a haza védelmére. * * * Ha már református iskoláinkban nézzük nevelési eszményünk megvalósítását, mindenek előtt ki kell jelentenünk, hogy a magyar református iskolával szemben a nacionálizmus hangoztatása merőben fölösleges. Ősi jellemvonása, úgyszólván character indelébilis-e ez iskolának nemzeti szelleme. Megnyilatkozott az benne a latin nyelvű oktatás korszakában is, úgy hogy a debreceni ratio institutmnis a múlt század első tizedében a külföldi tanügyi hatásokkal szemben is erősen hangsúlyozza, hogy nekünk nem eltanult idegen, hanem hazai földön született oktatási szervezetre van szükségünk, ha csak a nemzeti szellemen erőszakot tenni nem akarunk (nisi genio nationis vím facéré velimus). Református iskola kezdte meg a nemzeti nyelven való tanítást is és irodalmi újjászületésünk költői rajzában bizonyára nagy regény
