Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 4-5. szám - Fejér Lajos: A görög nyelv a francia szenátusban
157 mert akkor nem elkerülhetetlen gyötrelem, szükséges rossz számukra a tanóra, hanem kedves szellemi foglalkozás. Nem rettegés, hanem az öröm érzése lesz tevékenységük alapmotívuma. Már pedig az világos, hogy kellemes, jóleső örömérzés erőgyarapitó, a félelem pedig föltétlenül lenyűgöző, lekötő hatással van minden ember lelkére, mennyivel inkább a fejletlen gyermekiélekre, amelynek igy a munkateljesítménye is sokkal kisebb lesz és sokkal több szenvedéssel, feleslegesen nagyobb erőfeszítéssel jár és tegyük hozzá : csekély eredménnyel. Tanulságúl meg lehetne jegyezni azt is, hogy a gyakorlati tanítás szembeötlő példái szerint súlyos hiba az, ha a tanterveket a mai módszerrel úgy állapítják meg, hogy az óratervet a humaniórák és reáliák között kibalanszirozzák s ettől függetlenül állapítják meg a tanítandó anyag mértékét. — Tantervet helyesen csak az tud csinálni, akinek kezében van a megtanítandó anyag módszeres feldolgozása, amig a kijelölt anyag a kijelölt keretek közé nem fér be, addig hiábavaló lélek- kinzás lesz a tanítás tanárra és tanulóra egyaránt. Az eredmény pedig siralmas marad. Szeghahom. Nagy Miklós. A görög nyelv a francia szenátusban. A görög nyelv kérdése sokat foglalkoztatja a francia közvéleményt is. Jelenleg a szenátus tárgyal róla. Héry szenátor különösen sajnálja, hogy az egyetemi ifjúság jóformán cserbenhagyta a görög tanulmányokat; szerinte minden áldozatot megérne, ha vissza lehetne valamikép édesgetni hozzájok. A görög műveltség, jelentette ki nyomatékosan, sokkal többet ér, mint bármely más népé, tantárgynak is kitűnő az elmét pallérozni. A mi országunk — úgymond — már érzi, milyen kárral jár ennek az anyanyelvnek a háttérbe szorítása. Sajnos, a történelem és bölcsészet jelöltjei az egyetemen, alig ismerik Thukidydes és Aristoteles nyelvét. Egy másik szenátor meg a jelenlegi középfokú oktatás szervezetéről és tanrendjéről tartott előadást; az iskolai rendszer, kifogásolta kemény szavakkal, annyira összetett, bonyolult és a maga sok sejtü osztályaival olyan szövevényes „varia et pigra mássá“, oly átitathatatlan, meggyúrhatatlan keverék (amalgám), hogy hosszú életet egyáltalán nem lehet neki jósolni. A szónok azt szeretné, ha ez a nehéz mozgású alkotmány két csoportra válnék, a classicusok és modernek közt tett minden megkülönböztetés nélkül. A francia nyelv lenne mindkettőben a művelődés főeszköze, egyformán elosztva. Az első vagy irodalmi csoportban a latin és görög játszaná a főszerepet. A másik a technikai tanulmányoknak adna elsőséget. A tudomány-szakbeliek (scientifiques) egyébiránt csak úgy választhatnák a latint, görögöt, mint akár .az olaszt vagy spanyolt. Majd rátér az egységes iskolára; a növendékeknek vizsga utján leendő kiválogatását
