Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 3. szám - Nagy Miklós: August Hermann Franke
97 és erős akarattal párosult hatalmas tehetsége örök időkig maradandó nyomokat hagyott az emberiség történetében. Egy kis 3 éves korában árván maradt gyermek indult el az élet útjain a XVII. század utolsó harmadában, szinte minden segítség, minden támasz nélkül, csak a maga erejére, a maga tehetségére utalva. Keresztülment sok küzdelmen, sok megpróbáltatáson. Az isteni gondviselésen kívül senkitől sem várhatott semmit. Nem is kért. Ment a maga útján. Már fiatal gyermek korában a legnehezebb, legkomolyabb stúdiumokkal foglalkozik s tehetsége korán a leipzigi egyetem docensi állásához segíti. Őszinte nyíltsága nem tud alkuba bocsátkozni, irigyeí ellene támadnak, menekülnie kell. Lüneburgban összeismerkedik a híres Sandhagennel s a vallás kérdései felett való eszmecserék gazdagítják lelki világát. De feltámad a kétely benne. Súlyos, emésztő harcokat vív önmagával, míg számára is eljön Pascal éjszakája s élete munkáját teljesen Isten dicsőségére szenteli. Baráti viszonyba kerül Spenerrel, a pietizmus vezérével s ez a barátság vigasztalója, bátorítója, iránymutatója lesz. Spener még Leipzigba is visszaviszi, de innen ismét menekülnie kell. így játrt Erfurtban is. Végre, még mindig elég fiatalon, 30 éves korában, megtalálja azt az állást, amelyben képességei kivirágozhatnak. Az újonnan szervezett hallei egyetemen tanári állást nyer, de egyúttal a Halle mellett levő Glauchaban lelkészi állást is kapott. Glauchában nagy volt a nyomor, az iszákosság, az erkölcsi zülöttség. A kis társadalom sürgős segítségre várt. S Francke megérezte ezt. Megpróbált segíteni. Több sikertelen próbálkozás után végre egy özvegyasszony 7 talléros adománya lett az a mustármag, amelyből nagyszerű alkotások fája sarjadzott ki. Ez a7 tallér adta Franckének a gondolatot, hogy megalapítsa a szegények iskoláját, ahol a szegény gyermekeket nemcsak ingyen tanították, hanem még könyvekkel és ruhákkal is ellátták. Az adományok és jótétemények állandóan gyarapodtak, az iskola híre nőtt s rövidesen már fizető tanulók számára is iskolát kellett nyitni. Hamar előkerült egy 500 talléros alapítvány is. Ez volt az alapja az árvaháznak. Itt egyetemi hallgatók felügyelete alatt nevelődtek az árvák. S amikor a Francke-féle nevelésnek híre ment, messze földről hozták a gyermekeket az ő szárnyai alá. Meg kellett nyitni a később oly híressé vált paedagógiumot. Ezt követte egy egyetemi menza szervezése, latin iskola, leányiskola megalapítása, női menedékház építése. S ezeknek az intézményeknek a fenntartására csinált könyvnyomdát, könyvkereskedést, könyvkötészetet, gyógyszer- gyárat, patikát, úgy hogy ezekből az üzemekből évi 20—30000 tallért tudott biztosítani. Ezt a sokféle intézményt egy ember létesítette. Maga gyűjtötte az eszközöket. S ezek az intézmények, közös néven a Francke-féle alapítvány, méltóképen őrzik még ma is a nagy ember emlékét. Máig 7 iskola 83 osztályában évente több mint 3000 tanuló, az árvaházban, penzióban és paedagógiumban 500 teljes ellátást élvező gyermek nyer elhelyezést a Francke-féle alapítványoknál. Egy igazi férfiélet gyönyörű munkateljesítményének eredménye ez ! Paedagógiai téren is új útakat tudott vágni Francke. Igaz, hogy a
